Szerintetek hagyjam ezt a dolgot a tesomra es ne foglalkozzak vele innentol ("o elete, azt csinal, amit akar") vagy szoljak a szuleimnek, hogy ezt beszeljek meg vele (mert igy nem csak magat hozta kellemetlen helyzetbe)?

Volt egy munkahelyem 3 evig egyetem mellett (foleg hetvegente, nem nehez munka, jo hangulatban, jo tarsasaggal). Kijottem iden kulfoldi gyakorlatra, igy ott kellett hagyjam oket. Beajanlottam a hugomat, aki meg kozepsulis, de eddig is dolgozott meg tobbet meg nehezebbet is, tehat gondoltam, jol jonne neki. Akkor orult is neki, elkezdtek beszelni rola a volt fonokommel, hogy menne szeptember vegetol (epp nyari zarvatartas volt akkor).

Nemreg jelezte nekem a volt fonokom (akivel amugy tok jo kapcsolatban voltunk vegig), hogy a hugom hetek ota “eltunt”, nem veszi fel neki a telefont es nem eri el sehogy. Nem mondta egyaltalan, hogy mar ne akarna menni.

Nekem ez kicsit rosszul esik, mert nem ajanlottam volna be akarkit, megbizhatonak gondoltam es most nekem se mond semmit errol. Lehet, hogy stresszes a suli miatt es a hata kozepere se kivanja a munkat vagy barmi szemelyes oka van, de azert ez igy eleg kellemetlen...

(ne haragudjatok az ekezetek hianya miatt, hulla vagyok)