Hogyan teremtsek egyenlőséget a lányaim között ebben a helyzetben? (hosszú)
Két lányom van. Az idősebbik boldog házasságban született. A (volt) férjemmel akkoriban Németbe költöztünk és ott kezdtük el a közös életünket. Ő megtalálta az útját, de nekem sajnos nem sikerült beilleszkednem. Nagyon hiányoztak a rokonok, barátok, legfőképpen a szüleim. A nyelvet még nagyon törtem, így csak a legminimálisabb kommunikációra voltam képes, barátokat szerezni nem tudtam. Úgy döntöttünk, hogy én hazajövök az akkor három éves lányunkkal. Ő viszont kint maradt és csak havonta, vagy kéthavonta jött haza. A kapcsolatunk sajnos kihűlt. Végül békében váltunk el, új életet kezdtünk.
Később rátaláltam a kisebbik lányom apjára. Három évig voltunk együtt, össze is költöztünk. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, a kezemet is megkérte, de közben egy másik nővel is együtt volt. Ő nem akart igazából gyereket, és nem akart engem sem, de mivel nem volt állása akkoriban, sem egy rokon aki befogadná, félt, hogy kidobom. Mikor lebukott természetesen ki is dobtam. Arról tudok, hogy egy ideig annál a másiknál lakott, aztán az a nő is kiadta az útját.
Most itt vagyok két gyönyörű lánnyal, akiket én egyformán szeretek, de az élet nem bánik velük egyformán. A volt férjem, vagyis az idősebbik lányom apja, tartja a kapcsolatot a lányával. Fizeti a gyerektartást, és az ő szülei is tartják a kapcsolatot velünk. Jó viszonyban maradtam a volt anyósomékkal és nagyon szeretik az unokájukat. Azonban a másik lányomnak gyakorlatilag nincsen apja. Az a link alak felszívódott, az ő részéről nagyszülők sincsenek.
Nagyon nehéz ez a helyzet! A volt férjem kifejezetten megkért, hogy amit ő nekünk fizet, azt csak az ő lányára költsem. Bármily kegyetlenül hangzik ez a kérés, sajnos jogos! Ezen kívül az ő szülei is csak a saját, vér szerinti unokájukat látják szívesen, és ebben sincsen semmi kivetnivaló! (Az én szüleim természetesen mindkét lányt imádják!) Bármennyire is igyekszem megtartani az egyenlőséget, ez egyszerűen lehetetlen. A nagyobbiknak nem rég felajánlották az apai nagyszülei, hogy a szobáját teljesen felújítják. Olyan lelkesek voltak ebben, hogy nem tudtam rá nemet mondani. Nem akarom megmérgezni a jó viszonyt. Valóban szükség volt már új íróasztalra és ágyra, de ugyanezek a dolgok a kicsinél is szóba jönnek majd ahogy nő. Őneki csak én vagyok, és én csak jóval olcsóbb kategóriás dolgokat tudok megadni egyedül, mint a nagynak az apja és a volt anyósomék. Most közeleg a téli szünet és a nagylányt elviszi majd az apja síelni. Nyáron a tengernél volt a nagyszüleivel és az unokatestvéreivel arról az ágról. A kicsi szomorú, hogy ő "nem mehet sehová" mert ezekhez képest a városi strand sajnos valóban a sehová kategória. Ő még csak azt látja, hogy a nagynak minden, neki meg semmi. Én hiába szeretem őket egyformán, talán majd csak felnőttként fogja ennek a fontosságát megérteni.
Ha meg a nagyot nem engedem, vagy megkérem a volt férjemet hogy ne adjanak neki ennyi mindent, akkor én leszek a szemét az ő szemükben és a nagylányom szemében is. Ráadásul ő még a kicsire is haragudni fog, mert tudni fogja, hogy miatta kérem.
Mit tehetnék? (A nagy 13 éves, a kicsi 6 )
válasza:Jesszus
EZ am a patthelyzet. Sajnalom
válasza: válasza: válasza:Én úgy próbálnám oldani a helyzetet, hogy amit kap a nagylány, annak a nagy részét betenném bankszámlára gyűlni. Ok, újítsák fel a szobát, de ne ők döntsenek, hanem te, hogy mi kerül bele. Mármint ár szempontjából akkor ne a 200 ezres szék (csak úgy írtam), hanem a te lehetőségeidhez mérve is, mondjuk 30 ezres. A többi meg a bankba. És akkor talán nem lesz sértődés az apa családja részéről sem. Aztán ha a kicsi kerül sorra, akkor egy szinten mozoghatna a két szobafelújítás.
(Mondjuk halkan jegyzem meg, hogy ha nagyon rosszul állsz anyagilag, akkor én egy picit lecsípnék belőle a kicsi számára. Sértődés ide vagy oda, annyira nem lehet megkülönbözteti a két gyereket, hogy az egyik az óvodás székén írja meg az érettségi tételeit, a másiknak meg automatikusan a feneke alá guruljon... Ennek még az is lehet a vége, hogy a két lány fogja totálisan meggyűlölni egymást, hogy az egyiknek minden jut, a másiknak semmi. Ez így nem megy, akárhogy is gondolkodom a jogokon...)
Nyilván a nyaralásokra ez nem vonatkoztatható. Talán még megoldható, hogy ne legyen teljesen elkapatva a nagyobbik, mivel még kiskamasz. Most kéne lépned az ügyben, mert később nem fog menni. Remélhetőleg még megérti, hogy az ő jövőjére teszel félre.
Fiatal vagyok, elnézést kérek, ha hülyeséget mondok, de mi lenne ha a megtakarított pénzedet nagyobb részben a kicsire költenéd? Persze tudom, ezt nagyon könnyű csak így mondani, mert valószínüleg így sem leszünk egálban, de valamivel ezt biztosan feljebb lehet tornázni hogy a kicsi is jól érezhesse magát. A nagyobbik lány 13 évesen biztosan megérti ezt.
17/F
válasza:Borzasztóan sajnálom a helyzetet.
Én is a kreativitást tudom csak javasolni.
Ne a strandra vidd a kicsit, hanem extra helyekre. Régészpark/lovaglás/kalandpark/dínóspark/barlangtúra/cirkusz/síelni itt is lehet/wakeboard/fotózás beöltözősen/állatkerti ottalvósdi/éjszakai programok/csúszdaparkok, szlovákia vagy hozzátok közelebb eső ország, és persze aludjatok hotelben. Nem sok fogalma van még a luxusról, 2 főre 2 éjszaka félpanzióval abszolút a megfizethető kategória.
A kicsi nyaralhatna nagyszülőkkel is egyébként, a nagyot meg lehetne kompenzálni egy kis pénzzel, a tinik az ilyesminek nagyon tudnak örülni.
A bútorait fessétek közösen, szalvétatecnika, falmatrica, sötétben világítós csillagok, új lámpa vagy ágynemű, papírpillangócsipeszek a függönyre, sötétben világító festékkel festett ajtógombok. Szőnyeget vagy ágyneműt meg választhatna egyet a boltban, hogy a vásárlós élménye is meglegyen.
Ezek nem nagy összegek.
Amúgy a tutti megoldás egy állatka is lehet.
Nem fogja sajnálni, ha kimarad a síelésből, ha otthon leköti a tengerimalaca vagy a nyuszijának az etetése.
Olcsó is, megeszi a felesleges zöldséghéjat, és hatalmas élmény. Na meg csak neki lesz, a nagynak úgy sem kellene ebben a korban.
válasza:Nagyon nehéz helyzet, nem irígyellek.
(Talán a 17 éves lánynak igaza lehet.)
A saját jövedelmedből kellene kompenzálni a kicsinek. Ha van lehetőséged rakj borítékba havonta pár ezer Ft- ot és ha összegyűlik valamennyi abból vedd meg ami a kicsinek kell.
A nagynak nem kell tudni és rémélhetőleg nem is foglalkozna vele.
A szeretetet nem kilóra mérik, ezt ők is meg fogják érteni de nem szabad hagyni nagy különbségeket.
válasza: válasza:Basszus, ez azért elég nehéz helyzet :(.
Lehet, ez nem a legjobb ötlet lenne, de én a nagylánnyal ülnék le beszélni. 13 éves, már nem kisgyerek, nem árt beavatni pénzügyekbe, meg az sem árt, ha nem burokban él ezentúl, hanem látja, hogy milyen emberek vannak és mi folyik a világban. Én leülnék vele megbeszélni, hogy tudnia kell sajnos, hogy a húga apja link és nem támogatja, viszont így meg ő sokkal kevesebbet kap és előbb-utóbb elkezd majd féltékenykedni és magát ostorozni... te nem szeretnél igazságtalan lenni egyikükkel sem, de azt sem szeretnéd. Természetesen a pénzt meg a cuccokat, amiket az apjától kap, megkapja, nem csípsz le belőle semmit, de hogy kiegyenlített legyen a dolog, a picire te a saját pénzedből kicsit többet fogsz költeni, reméled, megérti. Nem az apja ellen hergelni, uszítani, egyáltalán, sőt nem is kell abba belemenni, hogy ne adjanak annyit vagy a kicsinek is. Csak a naggyal megértetni, hogy a te megtakarításdoból picit több jut majd a kisebbre (és akkor itt lehetnek a példák a nyaralástól kezdve egészen a szobafelújításig, amiből a kicsi semmit nem élvez). Viszont minőségi időt veled azon kívül, amikor a nagyobbik házon kívül van apuval, mindkét lány ugyanúgy kapjon.
Amit én még tennék:
- strand helyett érdekesebb helyekre elcipelni a kicsit... egy interaktívabb múzeum, kalandpark sem kerül sokkal többe, mégis maradandóbb élmény és érdekesebb, mint negyedszerre is ugyanazon a strandon pancsolni
- ha bármilyen felújítós, ruhás stb. dolog van, akkor a kicsinek is venni vmit, csak okosban megoldva. Pl. szobafelújítás használt bútorokkal, amiket lefestetek a kívánt színűre, falmatricák, turkálós vagy DIY ruhák... rengeteg DIY szoba/ruhaötlet van fenn neten, ami a töredékébe kerül annak, amit mondjuk a nagyobb lány kap az apjától.
válasza:Nehogy megbeszéld a naggyal, hogy a kicsire többet fogsz költeni.
Van egy öcsém, link alak volt már kicsinek is, utáltam, hogy az ő különtanárai miatt nem tudtunk nyaralni menni, majd később drága hobbit választott, és mikor az ő kókuszzsírját meg szójatejét kellett venni, én kaptam a párizsiskenyeret, mert megeszem ezt is.
Ne költs a nagyra kevesebbet, hanem magadon spórold ki a kicsi extra kiadásait.
Attól, hogy neki jó apát választottál, nem érdemel kevesebbet, mint a rossz apás gyerek.
A kicsinek kell elfogadnia a helyzetét, nem várható el a nagytól, hogy lemondjon a jogos dolgairól és az egyenlőségről a peches kicsi javára, amikor ő aztán nem tehet semmiről.
Én tutti egy életen át neheztelnék az egyenlőtlen bánásmódért, mint ahogy teszem azt a szüleimmel, mert a tesóm követelező és lusta, ezért én szívtam.
Nem kell egy 13 évesnek jótékonykodnia.
A különleges programokon van a lényeg, olyan élményeken, melyeket pénzzel nem lehet megvenni, amit csak ő kap, amiktől különlegesnek érzi magát.
Mégis milyen nemnormális anya mondaná azt a gyerekének, hogy kicsim, kapsz elég pénzt apádtól, tőlem többre ne számíts, mert a kicsit el kell vinni belőle szállodába.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!