Hogyan teremtsek egyenlőséget a lányaim között ebben a helyzetben? (hosszú)

A gyerek nyilván nem lát bele napi szinten a pénzügyekbe. A nagylány kap új szobát, ő nem fog rákérdezni, hogy a kicsinek honnan van pl., hiszen nincs mire féltékeny legyen, ő sokkal többet kap.

Egyszerűen a kicsi szükségleteire többet költesz, mert a nagynak nincs rá szüksége. Ettől nem fogod őket egyenlőtlenül szeretni. Mivel a nagylány síelni fog, nem fog azon hisztizni, hogy de ti miért voltatok addig moziban mondjuk.

Nyilván ruhacipő és hasonlók problémásabbak, mert az látványosabb, hogyha ő csak aputól kap, a kicsi meg tőled, de az igazán nagy kiadásoknál szerintem nem lesz gond. A gyerekek nem mércéznek ennyit, mint te.

"Ne költs a nagyra kevesebbet, hanem magadon spórold ki a kicsi extra kiadásait. "

Nem gondolom, hogy itt extra kiadásokról lenne szó. Egyébként mennyi az a fantasztikus tartásdíj, amit kizárólag a nagylányra lehet költeni? Ugyanis 50-60 ezer (ennél nem valószínű, hogy többet ad) simán elmegy a rezsire, kajára, azt pedig hétszentség, hogy nem csinálnám meg, hogy veszek a nagylánynak füstölt lazacot, kaviárt meg Angus-bélszínt, és külön polcot tartok fent neki a hűtőben. Családról van szó, ha apuka extrákat is óhajt külön a saját gyerekének, vásároljon be neki kütyüt, márkás cuccot, amikor ott van nála, vagy tegye félre külön bankszámlára, akárhová, amit kifejezetten neki szán, majd ha 18 éves lesz vagy különköltözik, akkor odaadhatja. Értem és jogos, hogy csak a sajátjáért kíván fizetni, az viszont baromság, hogy elvárná, hogy a családon belül az egyik gyerek kishercegnőként, a másik meg átlagosként vagy az alatt legyen kezelve. Amíg az anya biztosítja az ő közös gyereküknek is a normális lakhatást, étkezést, ruházkodást, tanuláshoz szükséges dolgokat, addig nincs miért pattognia azon, hogy mire lett elköltve a tartásdíj. Az odafigyelésről, mindennapi gondoskodásról, törődésről nem beszélek, az pénzzel megfizethetetlen.

Megjegyzem, a nagyszülőkben is lehetne annyi, hogy figyelembe veszik: az unokájuk anyjának saját családja van, és ebbe beletartozik még egy gyerek. A kérdező nem egy fizetett alkalmazott, aki bentlakásos nevelőintézetet működtet, hanem családanya, akinek mindkét gyereke egyformán fontos. A másik gyereket nem kell támogatniuk természetesen, de legalább annyi emberség elvárható, hogy a tervezett felújítást pl. úgy kommunikálják, hogy besegítenek anyunak, hogy mindkét gyereknek új szobája lehessen. Csak megfogalmazásbeli különbség, mégis egész más hatása van a kicsire.

Engedd a nagyot síelni, ne őt büntesd. A kicsivel szervezz közös programokat, élményeket, nem kell százezreket költeni, nézz szét a neten, légy kreatív! Persze, jogos a volt férj részéről a kérés, de gondolom, nem kell tételesen elszámolnod...pl.ha veszel egy csomag túrórudit, biztos mindketten ehetnek belőle, ugyanez igaz a rezsire is, ne agyalj minden filléren, hogy azt most épp a volt férjedtől van.

A legjobb megoldás az lenne, ha hivatalos úton próbálnád behajtani a gyt-t a másik extől. Volt egyáltalán megállapítva vagy nem is próbálkoztál? Én semmiképp sem hagynám elveszni azt a pénzt, ha csak havi 15 ezer, már az is jó, ha most nem is vagy rászorulva akkor simán félre tudnád tenni és majd abból tudod a kislány szobáját felújítani.

Nem onnan ered a baj, hogy a nagy kap az apjától, hanem hogy a kicsi nem kap a sajátjától, ezen kell változtatni!

9. vagyok

10-es, én sem úgy gondoltam, hogy otthon tartsa ridegtartásban a nagyot. Csak hogy a pici kapjon annyicskával többet, hogy ne legyen neki feltűnő, hogy a másik mennyivel többet kap. Ez akár lehet havi 1000 Ft is, vagy 2-3 ruhadarab ára. Nem az, hogy a kicsi kap cserébe tabletet, telefont, kutyafülét, márkás ruhákat, a nagy meg semmit.

Durva helyzet... bar azert en a nagylany apjat sem ertem... Nyilvan nem kell szeretni a kicsit, nem az ove, de azert azt ne felejtsuk el, hogy a lanya testvere... Erre is gondolhatna, amikor a penzt kuldi es kikoti, hogy azt csak az o gyerekere koltsd. Az ajandekok, sieles stb az OK, hogy oda az ovet viszi, de azert abba is belegondolhatna az ilyen apa, hogy azzal a kicsit is segiti, azzal attetesen a sajat gyerekeert tesz valamit, nem szabad elfelejteni, hogy a testvere...

Kicsit hasonlo helyzet, ha pl egy hazastars szuleit kell tamogatni... akkor is arra gondol az ember, hogy attetesen a hazastarsat tamogatja azzal, ha a szuleinek segit...

Már ne haragudj, de a 13 éves nagy lányod nem látja ezt? Nem érzi rosszul magát, attól hogy mindent a feneke alá tesznek, míg a testvére ugyanezt nem kapja meg? Bőven nagy már ahhoz, hogy megértse ezt, és ha lenne benne annyi jó érzés, hogy egy egy alkalommal azt mondja, hogy szívesen megyek ide vagy oda, de szeretném ha a húgom is jönne. Ha az a család több időt töltene a kicsivel is, lehet megszeretnék jobban. Nem mondom, hogy rájuk kell tukmálni, de... Amúgy az is sokat elmond róluk, ahogy hozzáállnak ehhez a helyzethez... Pfff.

Azt hogy mire költsd a tartásdíjat, azt meg te döntöd el Ha pl. kapsz havi 50et, ne mondd már, hogy mindet egy gyerekre költöd mind, a kicsinek meg semmi...

Amúgy a te gyereked, jogod van kérni a nagyszülők, hogy (ésszerű határon felül) ne kapassák el a nagyobbik lányt, elég gáz, hogy azon rettegsz, hogy ha ellentmondasz majd elromlik a viszonyod a velük.

Utolsó neked mi a fene bajod van?

Hogy várhatnád el egy gyerektől, hogy inkább ne fogadjon el valamit, hogy ne legyen rossz érzése miatta valaki másnak?

Az iskolában is meg kell tanulni, hogyha a nyári élmények nem egyeznek, az nem azt jelenti, hogy az egyiknek rosszabb, hanem azt, hogy más.

Ha az egyik afrikábab volt szafarin, nehogymár titkolnia kelljen, mikor a másik csak a rokonoknál nyaralt.

Ugyanez családon belülre is vonatkozik. A kisebb gyereket kell megtanítani, hogy ne legyen rossz érzése, mert nem kap meg mindent.

Anya vagyok, ha kapnék gyerektartást, én is csak arra a gyerekre költeném, akinek adják.

Ezt nyilván nem úgy kell elképzelni, hogy ráosztom a rezsi ráeső részét, hanem befizetem a pénzből a teljes rezsit, a gyereknek meg veszek nadrágot, cipőt jobb helyen hasonló értékben.

Az nem elvárható, és még csak nem is normális, hogy egy féltesóra is százezret költsön valaki, aki nem is ismeri és teljesen idegen neki a gyerek.

Te elvinnéd xy ismeretlen rokonát is nagy értékű nyaralásra saját pénzen, hogy az ismeretlen rokon ne érezze magát rosszul? Naugye.

Az ilyesmit meg kell tanulni kezelni.

A nagy valószínűleg felfogja, hogy jobb helyzete van anyagilag, meg biztosabb háttere, de ez nem az ő problémája. Gyerek, nem neki kell megoldania.

Odavissza működik ez, ha 2 év lenne köztük és picik lennénej és a nagy folyton irigyelné a kisebbet a sok ringatás, pelenkábapisilés vagy cicizés miatt, eszedbe sem jutna vele is így bánni, hanem elmondanád, hogy a kicsinek ilyen bánásmód jár alanyi jogon(mert kicsi) és kiemelnéd, hogy milyen jó a nagynak, mert ő már tud szaladni meg csúszdázni.

Most is ez a helyzet, koncentráltasd másra, az irreális vágyait pedig kezeld normálisan.

Attól, hogy sajnálod, csak úgy fogja érezni, hogy valóban jogos az aggodalma.

Egyszer meghallgatni a panaszát, elmondani hogy miért nem az van, amit szeretne, majd kiemelni, hogy milyen lehetőségei vannak helyette.

18.vagyok.

Egy szóval nem mondtam, hogy vigyék el a kicsit nyaralni, de abba nem hal bele senki, ha teszem azt elhívják mondjuk cukrászdába, állatkertbe a nagyszülők a nagy lányt, akkor ne jutna eszébe, hogy de jó lenne, ha húgi is jönne és ezt ne tudja a nagyszülőknek mondani. Elég éretlen és önző hozzáállás.