A lányom és a fiam folyamatosan marják egymást azon, hogy milyen a jó párkapcsolat. Melyiknek van igaza? És miért kell ezen marakodni?

A lányom szerint a több évig tartó, hűséges, szerelmes párkapcsolat a jó, sok érzelemmel és sok közös együtt töltött idővel.

A fiam gyakran váltogatja a barátnőit. Egyiket se csalja meg, de úgy választ párt, hogy egy ideig a móka és a szex kedvéért jönnek össze. Időnként házasságban vagy kapcsolatban lévő nő is sorra kerül nála. Kb. úgy működik, hogy 2-3 hónapig együtt vannak, 1-2 hónap szünet után összeszed másvalakit ugyanúgy pár hónapra és így tovább.

A lányom ilyenkor mindig hozzávágja, hogy hol a hűség és az érzelem., erre a fiam azzal védekezik, hogy ő soha nem csal meg senkit, a szerelem meg csak kémia, aminek előbb utóbb úgyis az a vége, hogy lefekszenek.

A fiam is be szokta támadni a lányomat, hogy az elmélete a nagy szerelemről nem vált be, mert már csalta meg a párja, folyton veszekednek, az előző exével meg még mindig veszekszik és rászállt annak az új barátnőjére is. A fiam kapcsolatában meg nem is rágódik senki a megcsaláson, mert sokszor házas kapcsolatokba megy bele. Szerinte egy kapcsolatba nem kell olyan sok túlzásba vitt, nyálas érzelgősség, csak egy kis egymásra hangolódás és szex. És szerinte 1 éven túl együtt lenni valakivel halálosan unalmas, ez a megcsalás és veszekedés forrása (ilyenkor a házas nőkkel példálózik, akik simán leállnak vele). A lányom meg ilyenkor kiborul, hogy ez mekkora bunkóság.

Én meg nem értem, miért megy náluk heti szinten ez a civakodás és azt sem tudom, melyikük kapcsolata a jobb. Vélemény?