Egyre jobban érzem hogy nem vagyok normális agyilag.24 éves vagyok. Mit csináljak? Állandóan depressziós. Egyszerűen nem normálisan gondolkodom.
Rengeteget tikkelek,rögeszmés vagyok,teljesen hipochonder.
Mindent próbálok magamban tartani.Tini korom óta ilyen vagyok,jobb-rosszabb időszakokkal.
Mit tegyek?
Milyen orvoshoz menjek?
Egyre rosszabb,úgy érzem egyre jobban elsüllyedek a saját magam által ásott gödörben.
válasza:Ennek oka van, hogy mindent magadba zársz, mert félsz valamitõl. En is igy vagyok,voltam egyszerüen nem bizok az emberekben és nem akarok elmondani nekik semmit sem, mert nem akarom látni az örömet az arcukon, mert ha jó történik azt meg sem hallják.
Nincs valaki akinek elmondhatod a bajaidat, ha nincs akkor menjél el egy szakemberhez, hogy kibeszélhesd magadat. Hidd el segiteni fog rajtad.
Viszont ez már eleve gyógyulás felé vezet, hogy felismerted ami problémát okoz neked..
Anyukámmal többnyire megbeszélek dolgokat,de csak a negyedét tudja annak ami valójában bennem lezajlik.
Iszonyatosan depressziós voltam középiskolában,igazi zombi voltam.Egyetem első 2 évében jobb lett a helyzet,mert szerelmes lettem.Azóta is együtt vagyunk,lassan 3 éve ( lány vagyok egyébként).Ő kihozott engem ebből kicsit,de mostanában már ez sem tesz olyan boldoggá.Ha itt van velem,már akkor is rám tör a depresszió.És egyre többször vagyok vele is ilyen.Nem tudom,hogy a kapcsolatom romlott meg vele,már nem szeretem vajon ugyanúgy? Vagy pont az érzelmeim miatt nem érzem jól magamat a kapcsolatomban?
Ez is rögeszmémmé vált egyébként :(
Ha nem keres 1 napig már nem tudok elaludni,rossz kedvem van egészen addig amíg nem keres engem.Ő ezekről nem tud,nem akarom h lássa milyen vagyok igaziból.
Sokszor mondja h miért vagyok halk,és bús sokszor társaságban.De nem tudok rá mit mondani,ilyen vagyok.Szorongok.
A hipochondria pedig már nagyon durva.Felemészt.Olyannyira elhatalmasodott rajtam,hogy produkálok minden tünetet.Fáj a szívem is sokszor.
Úgy érzem,hogy semmi nem érdekel az életben.Nincsenek céljaim.Én nem ilyen voltam.Minden depresszió ellenére csináltam az iskolát.Nem tudom,hogy csak a depresszióm jött vissza ilyen mértékig,vagy a kapcsolatom romlott meg,és ez emészt fel.Nem tudom egyszerűen.Félek lépni.
Egyébként nem vagyok se kövér,se csúnyább,adok a külsőmre,mindig csinosan öltözök fel.Igaziból szépnek tart mindenki.Ezt csak azért írom le,mert nem értem miért nem vagyok belülről is olyan,mint amilyennek külső alapján látszom?
Teljesen felemésztődök.
Köszönöm a válaszodat!
válasza:Hiszen 24 éves vagy. Nem szabad ennyire szoronganod. Nem lehet, hogy sokat vállaltál magadra és attól félsz, hogy nem tudod teljesiteni és ez váltja ki belõled a szorongást.
Ha szép vagy, akkor az is sokat számit, mert a szépeket is próbálják lenyomni, ez is okozhat szorongást egy idõ után.
A pároddal biztosan nincs semmi gond, csak téged a sok szomoruság levett a lábadról. Próbálj meg a párodnak beszélni az érzelmeidrõl, biztosan tud rajtad segiteni. Csak tanulj meg beszélni olyan értelemben, hogy ami benned van mondd ki. Mindegy mi az, akár kudarc, vagy bármi.
Mint ahogyan az elõbb is irtam keress fel pszichológust segiteni fog neked.
Ilyen fiatalon nem szabad, hogy tönkremenjél, hiszen egyértelmü, hogy depressziós vagy, a tünetek mind arra mutatnak. Ma már annyi minden van, amely segit az embereken.
Sõt hallgass jó zenéket, táncolj rá,próbáld meg a sportot, az is nagyon tud segiteni. Mindent csinálj, akkor is ha jól esik, ha nem. Ne hagyd, hogy a betegség legyen nálad az ur.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!