Inkontinencia vagy lustaság?

Hogy a perverzeknek legyen egy szép napjuk, elmesélem, mi történt és, ha van rápillant egy nem perverz és van ötlete; ad tanácsot?

Az érdekelne, ez bárkivel megesik e vagy ez csak a szokásos duma - mármint attól, hogy néha bepisilek, nem vagyok más? Vagy felnőttként már kevesebb sirstárrsan akad? Másik at, hogy ez inkontinencia vagy lustaság?

Pl egyszer igy esett meg; vidékről jöttünk haza autóval. Az autóban éreztem, hogy nagyon feszít a hólyagom, de nem szóltam; ismerősöm mit tudna tenni? Jó félreáll, de időre ment valahova.

Multkori eset is hasonló volt; annyi különbséggel, hogy akkor hosszab távon kellett mennem. De rossz kedvű volt ismerősöm és nem akartam, hogy miattam, már sietne haza, hogy lazítson, sírjon vagy amit akar és én meg feltartom azzal, hogy rám kell várni. De akkor már utazásunk megkezdése után éreztem 5 perccel, hogy hólyagom feszít. Nem tudtam már mit tegyek, próbáltam száraz dolgokra gondolni, de csak az bírt a fejemben járni, hogy kidurranok, már figyelni se bírtam a beszélgetés lényegére, éreztem, nem fogom sokáig bírni. Az se segített, hogy ismetősöm rengeteget mindta, higy begolyásolnj, amiről rögtön egy csordogálást képzeltem el és hólyagom még jobban feszített. Már éreztem, nem bírom sokáig és próbáltan nem feltünően toporogni. Aztán végre megérkeztünk, én körbenéztem de se egy meki, se egy benzinkút... Busszal elmentem x megállóig ami egy nagyon forgalmas hely, számítottam rá, hogy pisilhetek, csak ez tartott életben. Sehol egy wc. És a célom messze volt. Már éreztem, feladom, testem nem bírja tovább, de élt bennem egy kis remény. Nagyon sokat kellett metrózni, végül egy helyen ahol tudtam van wc leszálltam. Egész metróút alatt éreztem, hogy nem bírom és így is sokat mentem és már könnybe lábadtak szemeim. De végül leszálltam szárazon... Szaladtam, de persze ilyenkor állja el a szórólap tömeg az utad. Egy helyben toporogtam az ajtónál, ami persze ilyenkor ragad be... És rengeteg sèta volt mèg, de már egy ideje levegőt is alig kaptam... Aztán már csak szaladtam be a wc-re és téptem le magamról alul mindent és kb öt percig csak csorgott.

Ebből okulva szintén nem szóltam ismerősömnek, nagyon kell. Főleg, hogy akkor épp hazamentem és közel rakott le. Az autóbol kiszállva nég oár perc séta erejéig feszített a hólyagom, de utána elmúlt. Kényelmes tempóban sétáltam és még boltba is mentem. Ám, amikor lehajoltam, rám jött egy tartgataan vizelési inger. Úgy tettem mint aki épp keres valamit, közben vártam. Jobb lett... Vagyis azt hittem. Mert amint felálltam, ömleni kezdett a pisi, elállíthatatlanul és sokáig csorgott. Majd amikor elapadt, felkaptam a táskám és magam mögött hagyva egy tócsát, elszaladtam.

Én igyekszem mindig elmenni wc-re hosszabb út előtt, de fyors az anyagcserém és máris pisilnem kell. Dolxankor pefig néha így járok... Néha meg úgy, hogy nem is tudom visszavezetni mikor kellett pisilnem; mert nem kellett és úgy jön egy bírhatatlan vizelési inger majd pisitenger... Hiába megyek el wcre, hiába nem kell, néha dpontán becsirog egy nagy adag. Már lelenkában létezek.

Ez így inkontinencia? Mit tehetnék vele?