Érez így más is a koronavírus kapcsán?

Az imént értem haza egy nagy bevásárlóközpontból, alap bevásárlást akartam, de hús az semmi nem volt. Nulla. Kicsit mérges is lettem, megkérdeztem az eladót, hogy miért nincs. Azt mondta, hogy elképesztő mennyiségeket vásárolnak az emberek. éreztem a szavában, hogy "idiótákat" akart inkább mondani. Azt mondta, nem kell aggódni, lesz elég, nem fogy el, csak sajnos mivel nincs megtiltva a marhájának, hogy 4 kocsival 120 kilót toljon ki, így megteszik. Miattuk van hiány, nem azért mert nem érkezik a boltokba. Azt is mondta, hogy amikor ilyen van, pár nap alatt eltűnnek ezek a világvégére készülő népek és mivel hetekre bevásároltak, így egy darabig nem is jönnek, úgyhogy az értelmesebbjének is fog jutni. Hacsak nem éhezik a család, menjek vissza pár nap múlva, addigra lecseng a nagy roham.

Szóval nyugi, nem lesz gond. A lényeg, hogy nagyiékra vigyázzatok, ők vannak most veszélyben, mi "fiatalok" megesszük ezt a vírust reggelire! Aki teheti, nem mászkáljon el, ne most bulizzon, úgy is összeszedheti, hogy észre sem veszi.

Én sem pánikolok kifejezetten, de napról napra húzom a számat, ahogy latom a betegek számának növekedését + a folyamatosan, újonnan bevezetett intézkedéseket. Én igazából ezektől tartok és félek, hogy szépen lassan a kijárási tilalmat is bevezetik, pláne, ha kialakul egy gócpont valahol.

Egyetemista vagyok, kollégista (voltam, mert már kiköltöztettek). Nagy egyetemen tanulok, ahol sok a külföldi, ráadásul a karon is eleve nagy a külföldiek száma. Ennélfogva úgy kb. február végétől kaptunk helyzetjelentést a koronavírus állásáról, de ezen kívül, meg amiket a hírekben hallottam, nem foglalkoztam vele. Szerdán délelőtt aztán küldtek egy sokadik ilyen levelet, amit viszont már komolyabban kellett venni, hisz tulajdonképpen betiltották a megajánlott jegyeket, ami elég sok tárgyunkat érint. Volt 2-től egy gyakorlatom, aminek az elején még ezt tárgyaltuk a tanárral, hogy ezt tényleg eltörlik és nem lesz évközi zh. Aztán félnégykor, mire vége lett, már páran susmogták, hogy távoktatás lesz én meg nem akartam elhinni. Aztán a koleszban döbbenten néztem a híradót, hogy most akkor komolyan ennyi volt. Én szerettem órákra járni, de ami még jobban megviselt, az ez a hirtelen változások. Egyik nap még a következő heti zh időpontját terveztük, másnap meg többször mindent újra kell gondolni. A szigorításokkal is ugyanez van. Egyik nap még csak az egyetemek, másik nap már az iskolák is. Előbb határellenőrzés, aztán határzár. Most még 3-ig nyitva vannak a plázák éttermek, 2 nap múlva ki sem nyitnak. Most elől nem lehet felszállni a buszokra, 1 hét múlva meg már a tömegközlekedést is beszüntetik. Most meg csak határzár van, nem sokára azokat is lezárják...

Ijesztőek ezek a rendeletek, új ideiglenes törvények, még akkor is, ha szükség van rájuk. Ez a folytonos változás szerintem nagyon durva. Olyat fordult az élet napok alatt, hogy nehéz elhinni, hogy mindez egy világjárvány miatt van. Koleszból haza kellett költöznűnk, nappalisról hirtelen távoktatásra kényszerültünk. Fél nap alatt.

Ráadásul az én szüleim is idősebb kategóriában vannak, így persze őket is féltem. Jó lenne, ha itt gyorsabban lezajlana mint nyugaton, de félő, hogy nem így lesz, hiába a gyors intézkedések.

Én kibszottul félek, tiszta ideg vagyok.

Nem a retkes virus miatt, hanem mert mi az anyámból fogom eltartani magam?! Jön a kijárási tilalom(mert mindenhol az van már kb., itt is az lesz csak fokozatosan vezetik be) nem tudok menni dolgozni, nem fogok kapni fizetést, nem jár munkanélküli mert nem dolgozok 1 éve, beszoptam, mehetek az utcára koldulni, aztán majd a felügyelő maszkos rendőrök meg agyonvernek a sikátorba hogy kijárási tilalomkor mi a fszt csinálok az utcán.