Hogy tudnék megnyugodni?

Mostanában ez a dolog enyhült, bár ezelőtt rendszeresen előjött a betegségektől való félelmem. Sőt, ez a helyzet most is. Nem is saját magammal szemben, inkább a páromat féltem borzasztóan. Volt egy polipja a vastagbelében, amit hogyha nem vettek volna ki fél éven belül elrákosodott volna. Édesapám vastagbélrákban hunyt el 2 éve. Mikor apum beteg lett, közben tudtuk meg ezt a páromról, hogy van polipja. Hála Istennek nincs semmi gond, jár kontrollra. De amióta apukám meghalt, ill. beteg lett, azóta jött elő ez a hipochondria nálam. Borzasztóan félek, hogy páromnak van valamilyen betegsége, csak nem tudjuk még, mert nem mindig okoz tünetet a rák, csak ha már késő, stb. Mikor épp mit találok ki, ami miatt félek. Hihetetlen jó ember, segít, ahol tud, egyedül épített fel egy házat önerőből, kitartó, jószívű, szeretni való ember, nagyon büszke vagyok rá, pedig neki sem volt könnyű gyerekkora. Szerintem emiatt még jobban félek, mert ugye "mindig a jókat büntetik"... Mindig mondja, hogy nincs semmi baja, megy orvoshoz, bármi van, tanult a polipos esetből. Most ahogy ezeket leírtam, külső szemmel nagyon idegesítő lehetek, bár őt nem nagyon nyaggatom mostanában ezekkel a dolgokkal. Kerestem már fel régebben emiatt pszichológust, nem segített. Van egy csajszi, aki csinál családállítást, az nagyon jó lett volna, csak nem tudok hozzá járni bizonyos okok miatt. Nem tudom, mit tudnék ez ellen tenni. Párom nagyon megértő, beszéltünk már erről, hogy nagyon sajnálom, és nem akarok az idegeire menni, nekem sem jó ez. Aki volt hasonló cipőben, és esetleg ki is lábalt ebből kérem írja le az ő történetét, hogy sikerült neki, stb. Kérlek mellőzzétek a bántó, sértő kommenteket, egyáltalán nincs rájuk szükségem. Nagyon köszönöm ha végig olvastad!