Szüleimmel élek akik erősen hajlanak a gyűjtögetés és saját maguk elhanyagolása felé. Mit tehetnék ellene? 24/L

Aggódom szüleim egészségük miatt, mivel olyan szinten látom azt hogy napról napra egyre inkább elhagyják magukat. 54 és 61 évesek, egyáltalán nem kéne úgy viselkedniük mint egy lerokkant 70 fölötti nyugdíjasoknak. Sosem mozdulnak ki társasággal, sokat fekszenek, és 3 unokát is elhanyagolnak mert hogy “fáradtak” hozzá. Nyilván nem mindenki viseli jól az öregedést de nekik nem lenne okuk így viselkedni a jó egészségügyi háttérrel. Továbba lassan fejükre nőlnek a szemetek amiket rakosgatnak, a rendezetlenség amiket bár itt lakok mégsem tudok megszabadulni tőlük. Kíváló körülményű házban élünk, amit maguk építettek fel 30 éve de olyan problémák adódtak például, hogy a szétesés szélén lévő nappali bútorok amik a szoba felújítása és az új berendezések után átkerültek egy másik helyiségbe mert “nem gondolom hogy kidobják őket csak mert kicsit mozog”. A nagymamám távozása után a házából megmentett lomok most már nem nála, hanem a mi garázsunkban lapulnak. És ezek csak egy részük mindannak amit látok. Van egy teljes szoba ahol az ajtót se lehet kinyitni rendesen mert plafonig állnak a holmik, a papírok, bútorok, szalvéta csomagok, bútorokból fennmaradt elemek, dobozok amiből sosem elég és sosem marad üresen.

Az udvar régen pompázott a virágoktól, növényektől, gondoskodtak róla. Most inkább kivágták az eddig gyönyörűen ékeskedő bokrokat, hogy még egy garázst tehessenek a helyére ami soha nem lesz autó részére fenntartva mert már most megvan telve holmikkal amikre sosem lesz szükség. A felújítások során keletkezett törmelékek, fürdőből lecserélt bútorok az udvaron állnak több mint fél éve a falnak támasztva hogy majd ha lesz idejük ELRAKJÁK őket. Ez minden csak nem egészséges de ha szóvá teszem előveszik a ki vagyok én hogy őket bíráljam meg ha majd én annyi idős leszek megtudom kártyákat. Értem én hogy sok dolognak eszmei értéke van és emlék lehet bármiről de nagyon aggódom, hogy mi lesz velük ha én elmegyek itthonról és nem takarítok helyettük, nem dobok ki dolgokat helyettük akkor fejükre dől a ház meg lassan ott tartunk hogy ösvények lesznek az asztalig a lomokból?

Hogy tudassam velük hogy szedjék össze magukat? Hogy éljenek? És vegyék észre ami körülöttük zajlik? Sosem volt ilyen gond amíg még testvéreim itthon éltek velünk, mindennek megvolt a helye és rendje. De azóta egyszerűen nem bírok velük és igenis kezd ciki lenni bárkit is behívni a házba mert mindenhol rendetlenség fogad amit nem tartanak tiszteletben egy percig se ha kitakarítok és mindenhol az ömlesztésig tele régi bútorok még a folyosón is!!!