Mi jellemző az autista felnőttekre!?

10 Ugyanígy vagyok, megkérdezhetem milyen életmódváltoztatás segített? A terápia nem jelentett gyógyszert ugye? Aspergeres vagyok és depressziós, semmi nem motivál pedig régen igen

12 Igen segítettél köszönöm mert így látom hogy van megoldás gyógyszer nélkül is és ki lehet jönni ebből az állapotból amiről nem gondoltam volna hogy így ki lehet.

14 Köszönöm :) nekem rossz gyerekkori emlék volt hogy már akkor gyógyszert akartak adni csak mert "különc" voltam, elvoltam magamban meg ilyenek, és emiatt...szóval inkább anélkül lenne jobb, de jó lenne egy támogató közeg akik szeretnek és elfogadnak és ott vannak az emberrel, megértik és nem bántják még csak mert "másmilyen", engem ez tett depresszióssá. Örülök hogy neked sikerült kijönni ebből az állapotból, gratulálok hozzá :) azért ez nem egyszerű, kitartás kell hozzá és nagy akaraterő, meg hogy tudj hinni magadban, szóval elismerésem.

Leírom az én történetem. Gyerekként elvittek gyógypedagógushoz. Óvodában is voltak problémák velem. És iskolában is, nem tudtam beilleszkedni. Csináltam furcsa dolgokat. Ezeket itt nem részletezném, mert szégyenlem. A mai napig nem igazán megy a beilleszkedés. Jelenleg nincs munkám. Étettségim van és 2 szakmám. Jelenleg nálam is káosz uralkodik a lakásban, mert felelőrödött a depresszió. A depressziót tudom, hogy az váltotta ki, hogy nem tudom felfolgozni a gyerekkoromban ért traumákat. Feljönnek azok az emlékek, amiket csináltam. És tény, ha valaki sem óvodában sem iskolában nem tud beilleszkedni, akkor ott nem a tóbbiekkel van baj. Vannak lightosabb napjaim. Amikor egy belső hang azt súgja ne add fel. De reálisan tudom, hogy ilyenkor csak a remény az ami elöhozza ezt. A volt munkahelyemről is el kellett jónnöm, mert feltűnt nekik , hogy más vagyok, mint ök. És ment a basztatásom. Anno semmilyen szinten nem tudtam kiállni magaért. Mára már ez sokat javult. Voltak párkapcsolataim, nem sok, de sajnos arról is le kell mondjak a továbbiakban, mert tudom, ha elmondanám a teljes történetemet, ezt nem fogadná el senki. A volt kapcsolataimban sem mondtam el, de valószínű sejthették, hogy nem vagyok átlagos. Az első szexuális élményemnél pl teljesen lefagytam. És nem éreztem komfortosan magam. Utána is volt, hogy lebeszéltem nőkkel , hogy mi lenne ha ? Ott sem ment. Leblokkoltam. Majd utána felhagytam ezzel. És az a néhány komolyabb kapcsolatnál el tudtam lazulni, de ott is kellett idő. Eljutottam oda, hogy nem kell senki. Hiába is feljődtem sokat, de senkit nem akarok kitenni ennek az egésznek, amilyen életet kaptam. Anno a kapcsolataimnál még hittem,hogy lehetek boldog , bíztam. De már nem bízok, mert félek, hogy ki akarnak használni. És nem tudnának őszintén szeretni elfogadni úgy hogy tudják a múltamat is. És a múltamat nem mondtam el senkinek, mert , ahogy fentebb is írtam szégyenlem. Koraszülött voltam. Tény, hogy sokat változtam, de sosem leszek egészséges. Kérdezö, nem akartam regényt írni, csak érzékeltettem, hogy Neked, szerintem nem kéne feladnod, mert az Asperger az ez egyhébb változata ennek. Élhetsz teljes életet, csak ne add fel. Kitartást!

Utolsó vagyok, most olvastam át , a helyesírási hibákért elnézést, de ezt leírva is szétcsúsztam megint. :(

Vannak magasan funkcionáló autisták, akik simán ellátják magukat, csak van néhány "furcsa szokásuk". És vannak az ön és közveszélyes emberek, akik orvosi segítségre szorulnak. Velük az átlag ember ritkán szembesül, mert nem találkozik vele az utcán