Mi van velem, depressziós vagyok?

14 éves lány vagyok, nyolcadik osztályos, és úgy érzem depressziós vagyok. Egy ideje már semmi nem boldogít, szüleim sokszor veszekednek velem, mindenki szid, iskolában már ezek miatt nem tudok jól teljesíteni, minden kavarog a fejemben, és sokszor hiába tanulok, rossz jegyeket kapok, ezáltal még többet veszekednek velem a szüleim. Barátaimtól eltávolodtam, úgy érzem senkit sem érdeklek, mindenki elfelejt. Nagyon magányos vagyok, lehet hogy körülvesznek az emberek, de egy sincs igazán, akinek elmondhatnám ezeket a problémáimat. A nővérem kitűnő tanuló volt mindig is, így a szüleim elvárják tőlem, hogy színötös legyek. Lehet hogy jót akarnak nekem, a jövőm miatt, de már egy négyes miatt is haragudnak rám, főleg anyukám. Nincs semmi, ami boldoggá tenne. Nem akarok reggel iskolába menni, mert félek mi lesz, ha egyedül leszek. Még hátravan fél év, és nem tudom hogy fogom kibírni ebben a sulimban. Minden nap már alig várom, hogy hazaérjek iskolából. Amikor pedig hazaérek, mindig sírok, nem bírom. Szüleim, nővérem előtt mindig úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Ha egyedül vagyok itthon, mindig sírok. Egyre kedvetlenebb vagyok, tanulmányi eredményeim romlanak, pedig eddig ötös voltam. Nincs senki , akivel ezeket megbeszélhetném. Úgy érzem, nincs semmi önbizalmam, és azt, hogy kövér vagyok, apukám amúgy is mindig a súlyommal piszkál, pedig vannak nálam teltebbek is lányok. Egyedül vagyok és magányos vagyok. Elég keveset alszom. Öngyilkosságra soha nem gondoltam, mert tudom vannak nálam sokkal rossz helyzetben lévők is, akiknek nem adatnak meg olyan lehetőségek, mint nekem. Most sem szeretném magam sajnáltatni, csak kérlek mondjatok, írjatok valamit!