Láncdohányosok, ti ezt hogy élitek meg?

Engem is nagyon idegesít ez. Én is cigiztem még egy éve, de soha nem tudtam volna azt csinálni, hogy film közben kimegyek, vagy nem bírok ki egy utazást, vagy nem élvezek valamit anélkül, hogy ne a cigi járna a fejemben. Én ezt el sem tudom képzelni. Adott egy randi például, ahol elmennek étterembe, eltöltenek ott 1,5 órát és addig az egyik fél azon görcsöl, hogy mikor mehet ki cigizni? Így nem is képes figyelni 100%-osan a partnerével sem, meg semmire. A munkahelyén a munkàjàra, film közben a filmre, stb? Borzasztó. És ezt valaki élvezi.

Jelenleg már csak elektromos cigarettàt szívok, de van hogy napokig hozzá sem nyúlok, mert nincs rá lehetőségem, mégsem változok át idegbeteggé.

Régebben velem is volt olyan, hogy nem bírtam ki 1-2 órát anélkül, hogy rágyújtanék. Ha tudtam, hogy valahol nincs lehetőségem akkor cigizni, amikor kedvem van, már emiatt is sokkal inkább hiányzott, állandóan ez járt a fejemben, ezért igyekeztem kerülni az ilyen helyzeteket, ugyanakkor magamat is utáltam emiatt. Sz.r dolog az ilyen szintű függőség, mindenkinek.

Egy ideje adalékmentes cigit szívok, hatalmas a különbség. Ha dolgozok, vagy vendégségben vagyok, észre se veszem, és már el is telt 3-4 óra úgy, hogy eszembe se jutott a cigi. Lehet, hogy leszokni is könnyebb lesz így, ha egyszer végre rászánom magam.