Az itt jelenlévők közül aki szivarozik, az hogy kapott rá erre a szokásra, ill. alapból erős dohányos és a nikotin-éhség csillapítás egyik formája, vagy kellemes időtöltés?

Régebben - még középiskolás koromban - kezdtem el dohányozni, természetesen a nagy többséghez hasonlóan cigarettával kezdtem. A cigarettázást viszonylag elég hamar abbahagytam, nem láttam sok értelmét. A dohányzásnak viszont van egy atmoszférája, ami nekem tetszik. Főleg pipázok, ritkábban szivarozok. Több mint 10 év telt el, hogy leraktam a cigit és egy hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdtem böngészni interneten a pipás oldalakat. Gyerekként megtaláltam édesapám pipáját (ő már akkor abszolút nem dohányzott), eljátszottam a pipával, a tömővel, úgy tettem, mintha pipálnék. Így tehát kialakult bennem egyfajta kötődés a pipával és a pipázással kapcsolatban. Majd amikor jobban ráláttam annak köszönhetően, hogy utánaolvastam ez egész mibenlétének tüzetesebben, egyértelmű volt, hogy elkezdek pipázni.

A dohány élvezetének a legmagasabb szintjét nyújtja a szivarozás, vagy a pipázás, amit sokszor nem értenek meg azok, akik cigarettáznak. Cigizni szinte bárhol és bármikor lehet, az első slukk után jelentkezik a hatás. Nem így a szivarnál, vagy a pipánál. Elsősorban is ez nem a függőségről szól. Nem történik semmi, ha akár napokig, vagy hetekig nem gyújtok rá. Számomra mindkét tevékenység már-már egyfajta meditációt jelent. Főleg a pipa esetében a rágyújtást megelőzi a felkészülés fázisa. 4 pipám van, ezeket ki kellett anno választani, gondosan bejáratni és folyamatosan tisztán tartom őket. Kialakul ember és pipa között egyfajta belsőséges viszony. Mielőtt rűgyújtok elsősorban is el kell döntenem, melyik dohányból akarok szívni és annak megfelelően választok pipát. Majd következik a pipa, a dohány előkészítése, utána főzök egy jó kávét és legalább félórára kikapcsolódik.