Hogyan küzdjem le ezt az érzést?

Nemrég kezdtem az egyetemet, fővárosban, teljesen új környezet meg minden de amúgy tetszik. Csak egy baj van, hogy itt konkrétan MINDENKI cigizik/szív valamit. Én pedig a középiskolában kb végig cigiztem (hol rendszeresen, hol csak társaságban) és pont egy éve, hogy teljesen abbahagytam. Nappali tagozatos vagyok, szóval minden nap bejárok, és azt látom, hogy az egyetem előtt, épületek, bejárati ajtó előtt, a járdán, ahol jönnek-mennek a diákok, szó szerint mindenkinél ott van az az elektromos szopóka vagy rendes cigi stb... Ráadásul itt a koliban a szobatársam is... És ez így olyan elvonási tüneteket hoz elő bennem, hogy már álmomban is megjelenik, hogy cigizek... pedig tényleg nem szeretnék visszaesni, de nem tudom elkerülni sem őket... szerintem ezért nem tudtam még olyan barátságokat sem kötni, mert az összes lány szívja az elektromos cigit, és velük inkább egyetemen kívül nem szeretnék összejárni, de aki meg nem szív semmit, azok meg kicsit olyan furák... vagyis nem az én stílusom.... van egy párom is, és ő nagyon utálja a füstöt, pedig régen ő sem volt szent... és szerintem ha ő nem lenne akkor abba sem hagytam volna a dohányzást... miatta nem csinálom inkább, meg magam miatt is, mert tudom, hogy rossz, büdös, tele kemikáliával, drága, csúnya ráncos lesz tőle a bőröm stb... de egyszer én is függő voltam és nagyon nehéz ezt leküzdenem, ha minden nap látom/érzem, aki már letette a cigit az tudja miről beszélek.... mit tehetnék?... :(