Hogy küzdjem le ezt a rossz érzést?

Életem. De kis aranyos vagy. Én 25 évesen jöttem rá, hogy milyen szakon akarok valójában tanulni és mivel akarok foglalkozni később. Jó esetben 35 leszek, mire azt dolgozhatom, amit tényleg akarok. :D Hogy lehet ezzel megbirkózni? Úgy, hogy nem kell vele birkózni... kimaradt egy fél év, na bumm, mit tudsz tenni? Semmit, megtörtént, ez van. Csináld tovább a dolgodat és kész. Nem történt semmi tragédia, ami miatt bármi rosszat kéne érezned.

Amúgy meg ne gondold, hogy a kortársaidnak mind kész céljai meg szuper élete meg jól fizető munkája lesz azonnal. 50% szakot vált az első év után, sokan meg úgy ahogy van, ott hagyják a főiskolát.

Az én 35 fős elitgimis osztályomból hárman végezték el végül azt a szakot, ahova eredetileg elindultak... abból 1 dolgozik jelenleg a szakmájában. :D

En 19 evesen erettsegiztem. Elmentem egyetemre, de nem tetszett, mert enis arra a szakra mentem, ami lenyegeben a kedvenc targyam.

Aztan szakot valtottam. Most husz eves vagyok es eljottem egy masik szakra, amit megint mem talalok az igazinak. Csak tengek-lengek. Szuloi nyomasra viszont kotelezo vagyok tanulni..

De most passzivalok. Elmegyek dolgozni es biztos vagyok benne hogy rajottem mit akarok tanulni. Ugyh majd szeptembertol.

Az ember hoz rossz donteseket. Bizzunk benne h minel elobb ra jossz te is:)

Hogy mi az amivel maximalisan foglalkozni szeretnel***

Szoval en 21 leszek mire azt elkezdem ugyanugy lanykent.

Most komolyan azon rugózol, hogy egy évvel le leszel maradva? XD

Ez már a nevetséges kategória szerintem.

Egy év az semmi.

Én 19 évesen (idén) érettségiztem, szinte mindenből 100%ra plusz lett egy szintén majdnem max pontos emeltem is. Elmentem egy a felvételi pontok alapján "nehéz" egyetemre. De rájöttem, hogy nem az én világom (pedig a tanulás nagyon jól ment, minden zh-m stb 90% minimum volt) az a munka amit ezzel a diplomával csinálhatok messze áll tőlem, csak valahogy kiskorom óta ez volt a vágyam de nem gondoltam abba, hogy ezt tudnám is csinálni lelkesedéssel és nagyon messze is voltam a családomtól ezért eljöttem. Én 20 évesen fogom elkezdeni a másik egyetemet. Amúgy ettől kicsit se félek hogy "jajj de ciki idős vagyok" mert:

1. Nem érzem hogy 20 évesen öreg leszek bármihez is

2. ahonnan eljöttem egyetem 80%ban csak olyan csoporttársam volt aki már minimum másodszorra kezdte az egyetemet és jóval 20 felett vannak és mindenkinek természetes volt az, magyarul nem volt kellemetlen nekik ott lenni.

Én személyszerint most hogy van sok szabadidőm felsőfokú nyelvizsgámra készülök, és emelt matek érettségire is készülök és persze újból átnézem azt az anyagot amiből már egyszer emelt érettségin jó eredményt értem el, de nagyon fog kelleni az egyetemen, és mivel egyrészt mást tanultam az előző egyetemen és viszonylag régen volt már az érettségi, másrészt meg mindig tud újat felfedezni az ember ezért nem árt áttanulmányozni alaposabban. Mellette lefoglalom magam sporttal. Nekem egyedül az rossz érzés, hogy a volt osztálytársaim, akik egyetemen vannak olyan jól érzik magukat, ami nálam eddig nem így történt és már én is mennék egyetemre, de sajnos csak ősztől lehet. (Megjegyzem az ország egyik legjobb vidéki gimijébe jártam és a volt osztálytársaim fele is már most tudja hogy szakot vált szóval hidd el ez nem ritka eset, sőt az a ritka ha elsőre olyan helyre kerül az ember ami tökéletes neki:) ) Én akinek eddig mondtam hogy más egyetemre megyek, mindenki egyből megértette és kicsit sem néztek hülyének vagy éreztették volna hogy ciki lenne.