Dohányosok egy része! Miért nem vagytok tekintettel másokra?

Kérdező!

Tudom, hogy nem ez a kérdés, és tudom, hogy csak példaként hoztad, de:

Buszmegállóban már tilos, nyugodtan hivatkozhatsz erre!

Tudod, Kérdező, az a probléma, hogy az elmúlt hónapokban annyira megnyirbálták a dohányosok lehetőségeit, hogy a többségük agyában rekordgyorsasággal pattan az ér, ha még ezeken felül valaki beszól. Sokan úgy vannak vele, hogy oké, hogy nem gyújthatnak rá buszmegállók, iskolák, játszóterek, szórakozóhelyek, éttermek, és még sorolhatnám mi minden 5 méteres körzetében, egy sört se tudnak nyugodtan meginni a haverokkal anélkül, hogy fagyoskodni kelljen ha épp nikotinra vágyik a szervezet, de legyen elég ennyi, ezen felül hagyják már békén őket. Eddig tart a szabályozás, a többi már csak intelligencia kérdése...

A másik probléma, ami eszembe jutott: mit vesz észre egy átlagember? Azt, ha a képébe füstölnek. Azt már csak igen kevés ember veszi észre, ha tőle 20 méterre, szabályos keretek között dohányzik valaki.

3 éve dohányzom, és ez alatt az idő alatt egyetlen egyszer fordult elő, hogy valakinek feltűnt, hogy előzékeny voltam vele. Nagymama sétált az 5-6 év körüli unokájával, jöttek velem szembe. A járda keskeny volt, autó épp nem jött, úgyhogy fogtam magam és átsétáltam a túloldalra a cigivel a kezemben. Régen láttam olyan meglepettséget, mint amilyen a néni arcára kiült :) Elmosolyodott és mindenki ment tovább.

Végszóként annyit fűznék hozzá, hogy én dohányosként nagyon örülnék egyfajta kölcsönös tiszteletnek a dohányzók és a nemdohányzók között. Legyen a dohányzó annyira intelligens, hogy odafigyel a másik egészségére, és legyen a nemdohányzó is annyira intelligens, hogy legalább biccent egyet a fejével köszönetképpen. Persze ez csak utópia :)

"hogy legalább biccent egyet a fejével köszönetképpen"

Ez az, amire soha nem leszek képes.

Dohányoztam. Soha nem fújtam közvetlenül mások képébe, igyekeztem mindig megfelelő távolságra állni, a csikkel mindig elgyalogoltam a kukáig. Ha nem volt a közelben, akkor magammal hurcoltam, amíg nem találtam.

Azt hittem, mindent megtettem, hogy ne legyek a szokásommal mások terhére,

de tévedtem.

Erre akkor jöttem rá, amikor leszoktam és hozzám került az asztmás unokahúgom.

NINCS az a távolság, ami biztonságos lenne. 20 méter nem elég.

Vele vidéken éltünk, pont a tisztább levegő miatt... de ha 100 méterre tőlünk rágyújtott valaki, a kislány már befulladt.

Dohányzom én is, és hasonló meglátással vagyok a kérdezővel, és a legtöbb válaszolóval. Buszmegállóban én már azóta nem füstölök, amióta ez a "szabály". Ha utcán megyek, és elhaladok egy buszmegálló mellett, az teljesen más. De soha nem fújtam/fújom a másik ember arcába a füstöt, sőt, még vannak olyan ismerőseim is, akik szintén bagóznak, de még olykor tőlük is megkérdezem, hogy Bocsi, nem zavar a füst, alrébb álljak?

De úgy, mint a dohányzók körében, éppen úgy akad bunkó ember a nemdohányzók között is.

Én személy szerint ugyanúgy megvetem az ilyen embereket mint te, hiába nem zavar engem, de attól még másnak simán kellemetlen lehet.

Amikor én rágyújtok buszmegállónál, inkább arrébb megyek az emberektől,a táblától, és ott gyújtom meg a dolgot.

Egyébként elvileg már büntetni kéne azokat, akik közvetlen az állomások-megállók hatályán belül füstölnek.