Mit tegyek, hogy ne csesztessenek a szüleim azért, mert dohányzok?

Én annó hasonló szituációban voltam, mint te. Amikor én 16 évesen elmondtam nekik, hogy cigarettázom, kifejezetten rosszul kezelték. Miután közöltem velük, rögtön jött a kérdés, hogy ezzel mit kezdjünk akkor. Ezt először nem is értettem, nem segítséget kértem, csak úgy gondoltam, megérdemlik, hogy tudják. Ezután egy ideig dohányos tüdőkről küldtek képeket, rendszeresen beszéltek róla, ami engem kifejezetten rosszul érintett, úgy tűnt nem értik a függőség lényegét, hogy ha az ember abbahagyja hirtelen, elvonási tünetek jönnek. Miután ezekből a beszélgetésekből inkább csak veszekedések lennek, úgy tettek, mintha nem is mondtam volna nekik. De mindig látszott, hogy ha hazaértem, beleszagoltak a levegőbe, és időnként hallottam, hogy "ne adj neki pénzt, cigire fogja költeni" jellegű beszélgetések zajlottak le közöttük. Nekem is okolták a barátaimat, nem értették meg, hogy maga a dohányzás elkezdése teljesen az én akaratomból történt, a folytatása meg ugye egy másik kérdés.

Hogyha nem látják be, hogy a dohányzás nem függ össze azzal, hogy te adott esetben otthon vagy-e vagy sem, hanem már egy kvázi megtörtént dolog, és folytatódni fog, azzal nagyon nehéz bármit is kezdeni. Amikor nálunk ez elhangzott, mondtam nekik, hogy ez egy irracionális érv, nem befolyásol semmit, és ha nem engednek el sehova, akkor majd szépen az engedélyük nélkül kisétálok az ajtón, nem mintha megállíthatnának. Ezután egy idő után belátták, hogy értelmetlen így folytatni, és azóta normalizálódott a viszonyunk. A dohányzás még mindig teljesen tabuként van kezelve, de ez van.

Ha stresszel akkor inkább sportolj!

Meg mi lesz később ha orvosi egyetemen fogsz tanulni, akkor meg amiatt fogsz stresszelni.

Meg később meg még több gondod lesz, mert ez még semmi ami most van veled.

Szóval inkább sportolj!!!