Előfordult már, hogy megbántátok, hogy hagytátok magatokat rábeszélni valamilyen kezelésre?

Én most vágyok így. A kezelés orvosi szempontból teljes siker, én mégis teljesen padlón vagyok, mert úgy érzem, rám erőltettek valamit, amiről megmondtam, hogy ha csak el lehet kerülni, nem akarom. Több magánorvosnál is voltam ezzel, egy kivétellel nem mondták ki, hogy nem lenne lehetséges számomra szimpatikus kezelési mód, azt mondták, "nem érdemes" azt választanom, és fel sem merült, hogy abban hajlandóak segíteni. Szóval kényszerhelyzetben ereztem magam, ezért beleegyeztem, mert nem láttam rá eselyt, hogy másképp meg tudom oldani, halogatni pedig nem lehetett.

Azóta meg szinte nem alszom, és folyton gyötör a tudat, hogy nem lett volna szabad hagynom rábeszélni magam, ki kellett volna állnom magamért, és még több dokihoz el kellett volna mennem, hátha. Úgy érzem, elhamarkodottan, kishitűen döntöttem és ostobaság volt. Visszacsinálni nem lehet. Régebben határozottabb voltam ezen a téren, és mindig jól jöttem ki belőle. De most úgy éreztem, mindenhol csak falakba ütközőm, mert magánellatasban sem érdekel senkit az ember a kórkép mögött. A kezelés óta napi 2-3 órákat alszom, és egyelőre nem bírom túltenni magam a dolgon. Amúgy elég banális dologról van szó, de az elv zavar, hogy úgy bántak velem mindenhol, mint egy gyerekkel, es magamra hagyva éreztem magam a problémámmal, ráadásul mindezt a maganszektorban, csupa olyan orvos által, akiket ismertem régebbről vagy volt hozza közvetett ismeretségem. Teljesen ismeretlen emberhez nem mertem fordulni, mert korábban már voltak nagyon rossz tapasztalataim ezen a téren. Bár most úgy gondolom, talán azt kellett volna.

Amúgy elég határozott jellem vagyok, ki merem nyitni a számat, és nem szoktam megbánni a döntéseimet.

Szóval ti voltatok már hasonló helyzetben? Hogy tettetek túl magatokat rajta? Én úgy szégyellem magam :(