Laborlelet validálása pontosan mit takar, hogyan történik?

Komolyabb helyeken nem nézegetik össze, csak aláírják, ha a gép nem dob ki lényegesebb figyelmeztetéseket. Ha kidob, akkor átnézik, korrigálják, végső esetben újra csinálják, vagy vérkép vizsgálatnál meg is festik és megnézik manuálisan.

A mai automatákon nagyon sok beállítás, nagyon sok figyelmeztetés van, az viszont sajnos nem transzparens, hogy ezeket mennyire veszik komolyan és mennyire szrják telibe. Nyilván minél érzékenyebb, annál több emberi erőforrás kell hozzá és annál drágább.

Ez egy összetett dolog.

Alapvetően annak ellenőrzése, majd igazolása a validáló által, hogy az a laboreredmény megfelel a valóságnak, azaz, az adott mért paraméter valóban (elfogadható megbízhatósággal) annyi a betegben, amennyi a leleten szerepel, és ez összefüggésben van a feltételezett diagnózissal. (Fontos, hogy a betegben, és nem a mintában! - erre még kitérek.)

Ehhez rendelkeznie kell természetesen azzal a tudással, hogy melyik vizsgálat mit jelent, hogyan változnak az értékei az egyes kórállapotokban, össze kell vetnie a beteg összes egyszerre elkészült eredményeit egymással, és a korábban végzett vizsgálatok eredményeivel, észre kell venni, ha esetleg ellentmondások vannak az egyes eredmények között, vagy nem fér össze az eredmény a beteg diagnózisával, korábbi eredményeivel, kórtörténetével.

Ezen kívül ismernie kell a laboratóriuma vizsgálati módszereit, ezek esetleges hiányosságait, a laborautomatáik működési jellegzetességeit, előforduló hibáit, melyek hatást gyakorolhatnak a mérési eredményekre.

Nem utolsósorban azzal is tisztában kell lenni, hogy mi történhet a beteggel mintavétel közben, vagy a mintával a levétel UTÁN, ami azt eredményezheti, hogy a mért paraméter értéke, noha a MINTÁBAN annyi, amennyit mértek de a BETEGBEN még nem annyi volt! Vagy annyi volt, de nem a feltételezett betegség, hanem valami ártalmatlan körülmény miatt. Ezt nevezik preanaalitikai hibának.

Ezt így talán kissé nehéz megérteni, ezért itt egy példa:

A kreatin-kináz (CK) értéke szívinfarktus esetén magas a beteg vérében. Ha magas értéket mér a labor, akkor ez egy valós eredmény.

Ám előfordulhat, hogy a betegben a CK normális, de a vérvétel nehezen ment, sokáig tartott, amíg sikerült, sokáig volt a kar elszorítva a strangulátorral. Emiatt a levett vérben már magasabb lesz CK, mint a betegben valójában volt. A labor jól mér, a mintában valóban annyi, csakhogy ez nem tükrözi a beteg vérében előforduló állapotot! Ez egy preanalitikai hiba, amit a labornak észre kell venni. És hogyan? Ugy, hogy összeveti a többi értékkel, aminek szívinfarktus esetén szintén változnia kell, és, ha ez nem történt így, és, ha a beteg életkora, neme, egyéb betegségei, aktuális állapota (pl egy szimpla üzemorvosi vizsgálatról van szó, nem pedig egy sürgősségin történt megjelenésről) kevéssé valószínűsítik az infarktust, akkor gondolni kell mintavételi hibára.

Vagy, ha pl a beteg egy fiatal férfi, aki előző nap edzőteremben volt és keményen edzett, valószínűleg magas CK-t mér nála a labor. Ez esetben nemcsak az igaz, hogy a mintában magas a CK, de valóban magas a beteg vérében is. Mégsem kell szívinfarktusra gondolni és azonnal riasztani a beküldő orvost! Ilyenkor megint csak a validáló feladata annak elbírálása, hogy a rendőrkapitányság üzemorvosa által mintavételre küldött rendőrnek infarktusa lehet-e, vagy csak edzésben van.

Aztán, még az is feladata a validálónak, hogy arra is gondoljon, amire a vizsgálatot elrendelő esetleg nem is gondolt. Azaz, hogy észrevegye, ha az eremények konstellációja valami nem várt betegségre utal. Ebben segitségére van, hogy olyan a laboratóriumi programok kialakítása, hogy könnyen és szemléletesen áttekinthetők a beteg összes laboreredményei, a medikai rendszerben az egyéb vizsgálati anyagai, tünetei, úgyhogy sokszor a labor vesz észre valamit, ami elvezet a helyes diagnózishoz. Az egyes szakrendeléseken általában csak azzal a "részével" foglalkoznak a betegnek, ami az adott szakrendelés profilja. A labor viszont minden laborleletet lát, bármelyik szakrendelő kérte is, így az "egész" beteget látja. Így elöfordulhat például, hogy a labor deríti ki, hogy a páciens újkeletű nem múló derékfájása, mit a Reumatológia hiába kezel fizioterápiával, valójában egy Hematológiára tartozó rosszindulatú betegség következménye.

Úgy is mondhatnánk, a laborban "a szálak összefutnak" és egy rátermett validáló meglátja az összefüggéseket a különbözö helyekről származó információmorzsák között.