Mit tegyek? Ngayon félek, családom próbál nyugtatni.

Szia!

Én olyan betegesen féltem a tűtől és az orvosoktól, meg a kórháztól, illetve a ha betegségről beszéltek társaságban,akkor vagy arrébb mentem, vagy kértem váltsunk témát.Kiskoromban ha megszúrtak, rugdosni kzdtem hoyg hagyják abba.3 hónapja annyira rosszul lettem, hogy nem választhattam, sőt úgy nyugodtam meg, ha jó kezekbe kerülök(ijjesztő tünetek).

A szüleim előre kiborultak hoyg mit fogok művelni, teljesen várható volt, hogy őrült rapliba kezdek.Ehhez képest mindenki meglepődött.Azzal nyugtattam magam a legrosszabb vizsgálatok alatt is, hoyg minden értem történik, ők segíteni akarnak, és miattam csinálnak mindent.Ez valahogy bejött.

Meg igazság szerint sajnos mindig van eggyel rosszabb, és amikor nagyon rossz volt és már nem bírtam tovább, akkor ezekre az emberekre néztem és akkor nem jobb volt, de meg lehet nyugodni, hhogy van akinek nagyobb harcot kell végigcsinálni, neked csak ennyit.

Egyszer mindent ki kell próbálni:)

Viccet félretéve, én sokkal rosszabbul álltam hozzá, nem tudom a mi bajod, de én nagyon súlyos állapotban kerültem be(még mindig tart)és mégis amikor ott vagy, akkor már az egész valahogy nem olyan nagy dolog.

Kitartást!jobbulást!

Sziaa:)

Én még 15 évesen voltam kórházba,most 19 vagyok,és szintén szívprobléma miatt kellett befeküdnöm 4 napra.Nekem vérvétel volt,szív ultrahang,röntgen,meg még pár vizsgálat volt azt tudom,csak már nem tudom hogy mi:S

Egyedül azt nem szerettem,hogy korán keltettek fel,mikor mennem kellett a kórházba,már szinte bőgtem,utána meg haza se akartam jönni:D Mert jó volt a társaság:)És volt akivel késöbb is tartottuk a kapcsolatot:) Csak első nap unatkoztam.Ugyhogy szerintem vigyél magaddal könyvet,vagy újságokat,és zenét :)

én nem olyan rég voltam bent, több, mint 2 hónapig.

igazából a nővérek és az orvosok velem nagyon kedvesek voltak, de nyilván, mivel még fiatal vagyok, nem sok gondjuk volt velem. én igyekeztem ott is napirendet csinálni magamnak, hogy ne legyen céltalan a napom. felkeltem, felöltöztem - javaslom neked is, hogy ne legyél pizsamában egész nap, inkább melegítőben légy, sokkal jobban elválik a nappal és éjszaka és a napok sem folynak úgy egybe- megcsináltam az ágyam, reggeliztem, meghallgattam a híreket, elmentem a büfébe kávézni....

szóval minden napra így végiggondoltam, hogy mit fogok csinálni. úgy vettem észre, hogy igyekeznek az azonos korosztályúakat egy szobákba tenni, így nekem egy szavam sem lehetett, egy velem egykorú nővel voltam. ahhoz viszont, hogy megtudj dolgokat, magadnak kell rákérdezgetned, mert az orvosok nem túl bőbeszédűek. én vittem a nővéreknek egy kis csomagot, amit közösen fogyasztanak el, volt benne kávé, keksz, tea, ilyesmi, örültek neki, persze nem tudom, hogy ezért voltak-e kedvesek, vagy nem :D

olvass könyveket, hallgass rádiót. el lehet azért tölteni azt az időt :D