Én az altatás utáni élményetekről szeretnék érdeklődni. Műtét előtt állok és akarom megtudni hogy ti mit tapasztaltatok utána? Csak az írjon akit tényleg műtöttek altatásban.

Volt egy nagy műtétem egyszer. Nagyon féltem a műtőben, mikor megláttam a bemosakodott, zöld öltözékben, kesztyűs kézzel hadonászó operáló orvost. Egy szót sem szólt hozzám, pedig ha szólt volna egy-két nyugtató szót, nem úgy ébredek, ahogy. A műtőből kitolva égtelen jódlizásra lettem figyelmes. Naná, hogy az én hangom volt... Nyilván megszorult bennem a félelem és így öltött testet.

Világosan emlékeztem szituációkra, hogy küldtem haza a páromat, meg megmagyaráztam a szobatársaknak, hogy sok a dolga otthon. Valójában nem ez történt, csak azt hajtogattam ne menj el, meg, hogy fáj. Később a doki mondta, hogy nagyon korrektül kommunikáltam vele, de tudja, hogy nem emlékszem semmire. Valóban. Kb. 2 órás műtétem volt.

Első vagyok. Így történt, ahogy leírtam. Abszolute nem tudtam volna befolyáolni ezeket a hangokat. Szinte ezzel ébresztettem fel magamat. Ha előtte a doki egy kicsit is megnyugtat, nem szorult volna belém ekkora félelem.

1-es vagyok. Volt mg egy kisebb műtétem. Altattak, de nem volt tubus. Ez 15 percig tartott. A kórtermi ébredésre emlékszem. telefonáltam a rokonságnak. Annyi, hogy a telefonálás sorrendjére rosszul emlékeztem.

Engem már altattak...semmit nem éreztem, csak szudítottam egy picit, és mire felébredtem már semmi fájdalom ;)

Nem aktuális már,de leírom én mit taoasztaltam. Kb 3x altattak. Az elsőnél arra keltem,hogy iszonyatosan sírok(14éves voltam) a másodiknál hogy nagyon fáj a torkom (15) az utólsón semmi extra :D