Van értelme élni, ha nem köt le semmi?

A muszáj pontos j.

Anyádék is normális gyereket vártak, erre mit kaptak...

A jövővel nem érdemes foglalkozni. Ezt magamon is észrevettem többször, hogy izgulok mi lesz ezzel, azzal, mit fogunk majd csinálni, hogy leszünk el. Szinte meg akarom tervezni a jövőm. Úgyse tudod, hagyd hogy megtörténjen, fogd fel az egészet egy tök jó, érdekes kísérletezesnek, tapasztalasnak. Az egész életet. Vannak különböző szituaciok, emberek, jelenségek, és mindenkiből mást hoz ki más és más. Keresd az ilyen új helyzeteket és csak figyeld magad, hogy reagálsz ezekre az új impulzusokra, mit indit meg benned, igy közelebb kerülsz önmagad és a világ megismeréséhez. Az írásodon azt latom, h azon filozol mi lesz a halál után talán semmi, ha párkapcsolatod lesz, azzal mi lesz, te ebbe nem tudsz létezni, ha elkezdesz dolgozni, akkor besavanyodsz, a mindennapok mókuskerekebe. Nem kell h most tudd, h majd mi fog érdekelni. Csak légy nyitott, érdeklődő, ne utasits el mindent, és majd nagyszerű dolgokat fogsz tapasztalni es rajossz miert is erdemes elni. Nekem is vannak ilyen pillanataim, aztán máskor egy beszélgetés olyan jól sikerül, annyi szenvedély es lelkesedés van bennem, h szárnyalok. Ha a lanyok érdekelnek, akkor érdekeljenek ők, ne foglalkozz vele mit mondanak mások, magadat úgyse tudod meghazudtolni, ha egész eletedbe elnyomod ezt, akkor felemészt. Ez mindig ott lesz, fel kell fedezned magadba, h ez micsoda. Az egész élet egy folyamatos kaland és mindig pehet új dolgokat tanulni. Mindig felebred valami bennünk. Magyarországon mindenki betor es uniformizal a rendszer, ezért változni és élni képtelen birkák lesznek az emberek. Ez raragad mindenkire, h itt úgyse lehet semmit csinálni, le van irva előre a sorsunk. Ne foglalkozz vele, én azt mondom egy csomó helyzetből van kiút, lehetőség, csak nem látják meg az emberek. És soha nem lesz olyan h mindig inspirált, boldog, életorommel teli leszel. Nekem vannak ismerőseim akik ezt nagyon erőltetik, h mindig mosolyogni kell, és ebből következik, h azt hisszük ha nem vagyunk boldogok, az baj. Természetes, h általaban nem vagyunk azok, ez egy exsztatikis állapot amit nem lehet folyamatosan megelni. Azzal egyetértek, h viszont az örömöket felfedezni, örülni kell tudni. Ne ess kétségbe, ha amúgy nem érzel boldogságot, csak figyelj ezekre a kis oromokre, amiből annyi van! Engem sokszor lehuz, h mennyi szörnyűség van a világba, és tényleg borzaszto, de most ha nem élnék nem ugyanez menne? Nem épp igy van lehetőségem hatni a dolgokra, hozzairni valamit a tortenethez? Egy kicsit az egészet felülről kell szemlélni, nem felvenni, úgy mintha csak néző lennél, egy külső szemlélő, akinek megadatott a lehetőség, h itt legyen, es lássa mi folyik itt, és közbe megtartsa önmaga intaktsagat, és közelebb kerüljön az igazsághoz. És azt se tudjuk, ha belegondolsz, mi miért történik, mármint mennyire mi döntjük el, h mi legyen, és nem a kapott és tanult személyiségjegyeink, és körülményunk vezet egy úton. El tudunk rontani bármit? Én erre nem tudom a választ. Úgyis lesz, ami lesz, csak utazz.

És a másik, h az emberiség felepitett egy mesterséges rendszert, ami számára se ideális, de most ebben él. Ezzel azt akarom érzékeltetni, h ez az egész egy komédia, az összes intezmenyevel együtt. Légy szabad. És ezeket engedd el. Persze meg kell vmibol elni, de ne a legutolsó, legkevesbe valódi dolog, a munka meg az iskola hatarozzon meg. A szép es igaz dolgok, azok az örömök nem itt vannak. A művészetben, zenében, könyvben, költeményben, egy őszinte kapcsolatban, amikor elolenyek hatnak egymásra, a természetben, az élővilagunkba. Ott lehet elmelyedni, ezekben a "kis" dolgokban, aki a munkaban, a karrierben, a statuszszimbolumaiban keresi a boldogságot, az csak folyamatosan azt fogja érezni, h még mindig hiányzik valami, és feljebb kell lépnem. Persze vannak akik ilyenek, nem tudnak nem annak élni, h ők karriert építsenek, halmozzanak. De az igazi öröm nem itt van még nekik se, h megvan az új tárgy.