Miért kell az embernek drogokkal mérgeznie magát, ahhoz hogy boldog lehessen?

Sajnos rá kell jönnünk, hogy nem arra teremtettek minket, hogy boldogok legyünk.

Ez független attól, hogy drogozunk-e vagy sem.

De ott van pl az ecstasy ami nem egy szétcseszős drog. Az simán lehetne az alkohol alternatívája. Én mindig is ki akartam próbálni, de nem ismertem olyan embert akiben megbíztam volna, hogy biztos azt adja amit kérek. Ugye a dizájnerdrogok korszakában, meg úgy egyébként is simán átcseszhetnek.

És ugye ecstasyt meg nem kell minden nap használni. Simán lehet havonta egyszer, hetente, évente egyszer. Ki hogy érzi. SZvsz hasznosak ezek az élmények. Én majdnem minden átpiált éjszakából tanultam valamit. Meg ugye a másnaposságból is lehet tanulni. Minimum azt, hogy örülj már annak, ha éppen nem fáj semmid..

Szóval annyi, hogy nem kell túlzásba vinni. Nem a két véglet van, hogy nem használok semmit---vagy halálba drogozom magam.

Keith Richards is elmondta vmi interjúban, hogy azt tanácsolja az embereknek, hogy ne a hétköznapi életben drogozzanak, hanem azon kívül. Hétvégente, vagy amikor túl vannak bizonyos feladatokon. Legyen jutalom, meg ünnep a bebszás, meg a drogozás.

A hallucinogén drogokat meg alapból úgy ajánlják, hogy legyen valaki melletted aki tapasztalt, aki józan. És bár ráfüggeni nem lehet, de mentális zavarokat okozhat. Annál meg már jobb heroinfüggőnek lenni. A fű is okozhat enyhébb, és súlyosabb zavarokat.

És az is fontos, hogy ki használja ezeket. Egy lakótelepi csóró srác füvezik, aki utálja a munkáját, a szüleit, stbstb Ugye ha ő szétszórt lesz a fűtől, ami alapból nem egy nagy dolog, de aki egyébként is szr helyzetben van, akkor elindulhat a lejtőn. Ha viszont valaki jó helyre született, akkor még súlyosabb zavarokból, meg függésből is visszajön úgy, mint ha mi sem történt volna. ( Ugye a sztárok is méregdrága rehabokba fekszenek be időnként)

A meditációról amit én tudok, az alapján közelebb van a drogos élményekhez, olyan értelemben, hogy hiába él át az ember elképesztő dolgokat a meditáció alatt, utána ugyanúgy oda jön vissza ahol volt, és nem is igazán emlékszik érdemben az élményre amit átélt. Iszonyú melós dolog ez. Évtizedekben lehet mérni az eredményt. Meg ugye már alapból rossz hozzáállás az, ha valaki az eredménnyel foglalkozik.

Ezt jól írtad, viszont az ára nem csak az a 6-8 ezer forint amit kifizetsz érte.

Emlékezzünk fizikából Newton harmadik törvényére:

Ha egy testre kifejtünk adott erőt, az erővel azonos nagyságú ellenerő lép fel.

Ez az életre is igaz. Vegyünk pár példát:

Ha sok pénzt akarsz, akkor nagyon sokat kell érte dolgozni. Minél többet szenvedsz, annál több lesz a pénzed.

A szerelem talán a legjobb dolog az életben. Ugyanakkor a másik ember felfedezése, nem mindig fog olyan gyönyörű dolgokkal járni, mint azt gondoljuk. Ez hatalmas szenvedést okozhat.

És itt léphetünk át a drogokra. Egy drogtól boldogabb leszel, mint voltál. Amíg hat. De utána pont annyival leszel depressziósabb, mint amennyire az feldobott. Például az alkoholtól a másnap. A füvezéstől az a bizonyos szívás után 4-5 órával elkapott depresszió (engem néha már a hatás alatt is elkapnak az ilyen gondolatok). LSD, gombánál a bad trip.

Ezeket összegezve én még soha nem tudtam stabil véleményt alkotni, hogy érdemes volt-e kipróbálni amit próbáltam vagy sem. Hogy más vajon boldogabb-e, és ha igen, akkor vajon ezért boldogabb vagy csak az élete más területeinek behatásai miatt. Mivel annyi érv és ellenérv van a drogok kapcsán, elfogadott vélemény sosem lesz, hogy érdemes(volt)-e kipróbálni és ha igen mit.

Egyébként van az életben való boldogságról egy komolyabb, stabilabb megfogalmazott gondolatmenetem (a drogoktól függetlenül) de ez inkább a saját helyzetemet tükrözi. Persze az ebben a témában kérdezők/válaszolók között viszonylag sokan lehetnek az én helyzetemben. Na mindegy, ezt inkább privátban írom, ha érdekel bárkit, nem azért mert annyira titkos lenne, vagy ilyesmi, hanem mert az már egy komolyabb elgondolás szerintem, minthogy egy ilyen válaszban leírható legyen.