Miért kell az embernek drogokkal mérgeznie magát, ahhoz hogy boldog lehessen?

"Egyébként van az életben való boldogságról egy komolyabb, stabilabb megfogalmazott gondolatmenetem (a drogoktól függetlenül) de ez inkább a saját helyzetemet tükrözi. Persze az ebben a témában kérdezők/válaszolók között viszonylag sokan lehetnek az én helyzetemben. Na mindegy, ezt inkább privátban írom, ha érdekel bárkit, nem azért mert annyira titkos lenne, vagy ilyesmi, hanem mert az már egy komolyabb elgondolás szerintem, minthogy egy ilyen válaszban leírható legyen."

Érdekel az elméleted, elolvasnám.

Én amikor azt írtam, h a drog az jó, azt úgy is értettem, hogy az élményen kívül is hasznos. Viszont ezt azért egy eléggé ideális felhasználásra kell érteni. Azt nem tudtam, hogy te ennyire benne voltál a dologban. És az tényleg szívás amiket leírsz. Már csak az is, hogy beállnál, és kiderül, hogy cukrot kaptál.

Nálam a drogozás inkább csak fantázia. Kisgyerekként láttam a Hairt, meg Doorst, creamet hallgattam, meg ilyenek, úgyhogy eléggé vonzott a dolog. És készültem is rá, hogy drogozni fogok majd. Olvastam drogokról, néztem drogos filmeket. Illetve a pia, meg a cigi az elérhetőbb volt már fiatalon is, úgyhogy időnként ittunk, meg cigiztünk.

Ismertem egy skizofrén embert is, akiről tudni lehetett, (vagy legalábbis ezt beszélték) hogy a fű hozta ki nála a skizofréniát. (nem volt nagy füves egyébként)

Ezért soha nem mertem kipróbálni sem a füvet (más kérdés, hogy egyáltalán fű e volt az amit a többiek fű néven szívtak)

Volt, hogy vettünk egy csomó kékhajnalka magot a tescoban,(szilveszter délután bebszva) mert azt olvastuk, hogy majdnem olyan mint az LSD, de végül a skizofrénia miatt azt sem mertem kipróbálni. (voltak még ilyenek, h a szerecsendiótól is be lehet állni)

De aztán a mákteát már kipróbáltuk, mert attól ugye tuti nem leszek skizo.. Jó volt egyébként. Leszámítva az ízét, és a hasmenést amit másnap okozott. Ezt párszor egyedül is megismételtem utána egy éven belül.

Csináltuk azt is, hogy rengeteg koffeinre ittunk, és cigiztünk. Ami elvileg veszélyes, de elég jó érzés. Meg ugye a "koffeintúladagolás" is egy elszállt állapot. Bár aki keményebb cuccokhoz szokott lehet h meg sem érzi.

Volt olyan 2 évem amikor napi szinten rivotrilt, frontint vettem be csak úgy, mert tudtam szerezni jópár dobozzal. Abban az tetszett, hogy jó érzéssel tudtam megcsinálni olyan dolgokat, amiket amúgy nem akartam. Meg nem zavartak bizonyos dolgok. Pl felszállni egy tömött buszra. Képtelen voltam elviselni addig, ha egy idegen ember egy méternél közelebb jön hozzám. Tetszett ez a leszrom érzés. (volt h piálás alkalmával még pluszba vettem be rivot, de nem volt semmi különösebb más hatása.)

Miután egyik napról a másikra leálltam ezekkel, utána elkezdtem tikkelni. Gyerekkoromban volt egy enyhe tourette szindrómám, meg figyelemzavaros is voltam/vagyok, meg ilyenek.

Ez volt 21 éves koromban. (most 1 hónap híján 25 vagyok) Azóta csak annyi van, hogy időnként alkoholt iszok. Egyedül már egyáltalán nem. És ha iszok, akkor dohányzok is. Meg időnként nélküle is elszívok egy-egy szálat.

Te gondolom idősebb vagy nálam jóval. Nem tudom, h régebben, hogy volt, de én amikor már eljutottam oda, h "oké akkor drogozzunk végre!" akkor már dizájnerdrogok voltak. És én sznob voltam ehhez. Ugye a filmekben amiket láttam, a könyvekben amiket olvastam nem dizájnerdrogokkal csapták szét magukat.

Úgy voltam vele, hogy "adjál minőségi kokaint, füvet ecstasyt, kubai szivart ingyen! meg ilyenek..

Csak hát ugye ki adott volna? Ha akkor kinyúltak volna a falból, és elémdobják ezeket, akkor tuti, h végigmentem volna az összesen. Most az, h tudtam volna e ezekkel kulturáltan élni, vagy belesodortam volna magam a szrba azt nem tudom. De valószínűleg elhasználtam volna azt amit a lény kiadott a falból, és utána már nem kerestem volna magamnak dealert.

De va valóságos szituációt nézünk, és ismertem volna valakit, aki ismer valakit aki nagyon jó cuccokat árul, akkor ki tudja? Főleg tizenévesen.

De még most is úgy vagyok vele, hogy az ecstasyt lehet h kipróbálom egyszer. Én kb egy éve jutottam el oda, h alapvetően elégedett vagyok. Nem zavar ha nem történik semmi az életembe. És ha valami történik, annak meg nagyon tudok örülni.

A hétköznapi helyzetek sem zavarnak már annyira. Nincs bajom a hivatalokban való várakozással. Buszozás is oké. Már nem zavar ha a sggembe állnak. Mondjuk olyanokra is rájöttem h nyáron is hosszú ingben, és hosszú nadrágban kell járnom (de minimum hosszú ingben) mert akkor kevésbé zavaró ha közel jönnek hozzám, vagy hozzámérnek. Meg napszemüveget kell használnom, és vmi kalapot, vagy annak híján naptejet, mert egyébként azon idegeskednék, hogy úristen most fogok leégni, vagy lebarnulni..

Szvsz nagyon fontosak az ilyen apró dolgok is a kiegyensúlyozottság, és a boldogság szempontjából. És hogy ne utáld magad azért, mert speciális igényeid vannak, ne akarj megváltozni, hanem fogadd el, hogy vannak bizonyos dolgaid, és ezeket figyelembe véve szervezd az életed. Vagy mi...

Szóval ezzel a hozzáállással akár még drogozhatok is ha úgy alakul. Most ezt gondolom. De már nincs azért akkora nagy igényem rá.

Mondjuk a piálásra meg azért van igényem minimum minden évszakban egyszer, de inkább havonta. Meg a cigire is olyankor, mert imádok cigizni. De többnyire csak akkor szoktam. kb tíz éve cigizek így, hogy nincs nagy késztetésem arra, hogy a hétköznapokban is rágyújtsak.

Ilyenkor beszélgetni szoktunk, és kva jó zenéket hallgatni hangosan többnyire, meg kitalálunk hülyeségeket, és megcsináljuk. Nem iszunk annyit, hogy kidőljünk, de folyamatosan iszunk, és elnyújtjuk sokáig. Aztán másnap, meg szépen összeszedjük magunkat, harmadnap meg úgy kelünk mint akit kicseréltek.

Az átpiált éjszakák is nagyon jók tudnak lenni. Főleg jó zenékkel, és cigivel kombinálva. Könnyű is kontrollálni egy kis gyakorlat után, hogy miből kell mennyit, mikor. És alapvetően olcsó. Úgy is, hogy megveszed a cigit 1300ért, meg piából sem a legrosszabbat veszed. Csak annyi, hogy havonta ne legyen 2-nél több ilyen. Vagy mittudomén ki kell számolni.

És a drogozást is lehet így csinálni. Havonta benyomsz valamit, akkor nem baj ha drága a cucc. Persze aki komolyabb függő volt annak lehet h jobb a teljes leállás, de ilyenekben tényleg nem akarok beleokoskodni, mert erről tényleg nem sokat tudok.

A múlt héten hallgattam egy régebbi rádióbeszélgetést a száraz novemberről, ami pont erről szólt, hogy a piálás, meg a drogozás legyen jutalom, és a sóvárgás amit a hétköznapokban érez az ember, az nem baj, hanem ki kell állni, és annyival jobb lesz utána a dolog. És az önbecsülést is növeli, mert rájössz arra, hogy együtt lehet élni ezzel, h nem kell azonnal kielégíteni ezt az igényedet. (hát nem pont így mondta, de kb ilyesmi)

A képzelet is sokat segít. Én azért nem akarok már mindent megkapni, meg minden vágyamat kielégíteni, mert egy csomó dolgot az elejétől a végéig átrágtam képzeletben, gondolatban. Mivel alapvetően introvertált vagyok, elég sokat voltam/vagyok egyedül, sok könyvet olvastam, sok filmet néztem stbstb, ezért elég fejlett a képzelőerőm, és amit elképzelek, az már szinte olyan nekem mint ha tényleg megcsináltam volna, és nem kell már a fizikai életben megcsinálnom ahhoz, hogy kielégült-elégedett lehessek.

Az álmaimban is néha olyan párbeszédek mennek emberek között, vagy köztem, és pár más álombeli szereplő között, hogy felébredve, csak nézek magam elé, hogy milyen iszonyú erős párbeszédek ezek. Egy író is csak szrabbat ír ennél.

Amikor fáradt vagyok, és nincs kedvem sehová menni, akkor lesötétítek, megiszok egy kávét, vagy teát, lefekszek az ágyra és fejben "utazok". És ilyenkor is nagyon jól érzem magam. Ilyenkor nem automatikus gondolatok mennek össze vissza a fejemben céltalanul, hanem nagyjából én irányítok.

Meg van olyan is, h tudatos álmodás. Én nem próbáltam még, de van erre technika, és állítólag viszonylag könnyű, és bárki meg tudja csinálni.

Te egyébként, hogy állsz az alkohollal? Meg hogyan kezdtél el drogozni? Kíváncsiságból, vagy olyan társaságba voltál, ahol hozzá lehetett jutni könnyebben?