Szerhasználat - függőség - miért van ez az általános elképzeláés, hogy aki pl. szert használ, annak csak örömök nélküli élete lehet?

29. Vagyok.

Vártam ezt a választ. Ez így elég kevés. Kifejtenéd kérlek, hogy miért gondolod ezt?

29. Vagyok

Teljesen egyetértek veled. Ahogy már engem megelőzően leírták, azèrt használ valaki mert jó. Egy lelki szabadulás miatt, mert teljesen más helyre repít el ahol nincsenek meg azok a gondok amik úgy alapból nyomasztanak és ehhez kell a cucc. Én is toltam tudom milyen. Egy énképjavító eszköz. Annak a személynek aki használ ez akkor abban az élethelyzetben a gyógyszer. Legalábbis ezt hiszi mert még nem ért el a vízválasztóhoz. Rá lehet ezt húzni a cuccozásra de szerintem minden traumával így van ez. Mindenkinek vannak traumái ez nagyon fontos. Hogy valaki mèrt lesz függő életében avagy sem arra az orvostudomány nem tudja a választ, egyenlőre csak a génekkel vonható párhuzamba de ez is csak egy következtetés nem teljes jogú bizonyíték.

Vagy belepusztulunk vagy tullépünk rajta és pont ezért nagyon szomorú ez számomra mivel ha valaki jól dönt és segítséget kér ami önmagában egy hatalmas szó az is gyakorlatilag ugyan azt a függő életet kapja vissza mint ami előtte volt csak a fűszerezés valtozik. Az egyén elmegy az önsegítő csoportba és akkor boldog és akkor felszabadult ha ott van és beszél, társakkal van, egyfajta pszichedelikus élményben van része amit én saját magam is tapasztaltam. Viszont a baj ott kezdődik, amikor nem tud menni mondjuk munkájából kifolyólag vagy elutazik bármi. Hogy az elvonás ekkor kezdődik benne. Ugyan az a metodika, ha nem tud menni (használni) rossznak, feszültnek fogja magát érezni, jön a szer utáni vágy, máskèpp kezdi érzékelni a világot. De ha már felveszi a felépülő társ a telefont akkor már megkönnyebbül, mint amikor a díler felveszi a telót. Elmegy és megszabadul minden nyomástól. Neki az a társaság lesz a drog ami nélkül ugyan úgy nem tud èlni. Én olyanokat hallottam, hogy csak fogtam a fejem. Kissé kisarkítva de hogy nem merek bemenni egy közértbe mert mivan ha piát veszek. Ember és ez nektek szabadság? Nagyon szomorú számomra de ilyen amikor két szét közé esel. Persze nagyon sokan vannak akik megcáfolnak ezért mert nekik mennyire bevált viszont én ezt olyanoktól kaptam meg akik már szabályosan a halál küszöbéről jöttek vissza( én ennek a közelében sem voltam) és nem lett volna már más választás, jóhogy ezt választja mivel nem lett volna más opció, jóhogy azonosul vele mert egyáltalán annak örül, hogy valami most más az életébe, ő már nem is akar több lenni csak élni. Én úgy mentem bele, hogy jobbá akarom tenni az èletem de valahogy ez a módszer nekem semmi ilyesmit nem tartogatott sőt inkább destruktív volt a számomra mert amikor jártam sokkal jobban erről szólt az életem ugye azért is amit leírtam a 29 be. Sokkal többet gondoltam a használatra. 2 éve, hogy ráeszméltem erre és azóta teljesen megváltoztam fejbe, mindenfèle gyűlés, terápia meg minden nélkül most vagyok a legsikeresebb és most tudom megvalósítani úgy önmagam ahogy akarom. Megtaláltam a valódi önmagam. Mindig eszembe jut az egyik régi ismerősöm aki mindig azt kérdezte, hogy mièrt nem jársz csoportba hiszen ott elmondasz bármit és nem vagy egyedül a problémával. Ő nagyon sikeres volt abban a közössében. Ott jöttem rá, hogy valójában ezek az emberek nem megszabadulni akarnak a probléma alól hanem önigazulni, ha nekem szar akkor nekem jobb lesz attól, hogy nektek is szar. Engem nem vígasztalt hanem nyomott az, hogy rajtam kívül másnak is szar. Ezért nem illettem ebbe a képbe.

A csoportoknak van egy olyan ereje, amit lehet használni gyógyuláshoz is. Nem minden csoport alkalmas erre, és nem minden csoporttag kész rá.

Úgy mész oda hogy hiszel a gyógyulásban? Netán van oka annak amiért te meg AKARSZ gyógyulni?

De az adagcsökkentés orvosi feladat, a csoport pedig a pszuchológiai feldolgozás, lelki továbblépésre készít fel.

Azzal nem vitatkozom, hogy nincs összehangolva/nem megfelelő... mert eltudom képzelni ebben az országban ahol már lassan minden eü ellátást privátban "érdemes" intézni...

29. Vagyok.

Igen pont úgy mentem oda, hogy hittem a gyógyulásban, mindenki azért megy oda. Mellesleg nincs szükségem gyógyulásra mivel nem vagyok beteg. Akkor kezdtem el normális életet élni mikor otthagytam ezeket a közösségeket. Ez én vagyok aláírom, hogy kevesen vannak így és valakinek szüksége is van rá de milyen áron.

Sajnos pont hogy a csoport nem készít fel semmire csak arra hogy valaki tocsogjon a saját pocsolyájában csak az a jó hogy akkor már közösen tegyük úgy a buli. És ebben a pocsolyában lehet egymással beszèlgetni, játszani, közösen programokat csinálni de ugyan úgy a szarba vagyunk. De mivel van egy jó pár érdekbarátom így már elfogadom és asszimilálódom. Ez nem gyógyulás. Félre ne értsd nem az emberekkel van a baj mert mindenki ugyan azért, ugyan úgy van ott valahol. A gyökerek közösek viszont pont hogy a pszichológiai hozadékok, mellékhatásosak borzasztó kàrosak. Én voltam terápián, önsegítő csoportban. A mentor egyszer megjegyezte hogy 10/2 tud józan maradni 1-2. próbálkozásra. Akkor nem a módszer rossz valamiért ?-kérdeztem. Ó nem, nem tud eléggé megnyílni, túl nagy az egója, cuccozni akar. Megmagyarázó szövegek amiben pont hogy a felelős dolgozók passzolják rá a felelősséget a használó emberre, még ezt is a nyakába akasztják mert ők is pont annyira utálják a felelőssèget mint a kattogó társa. Na ezért nem támogatom önsegítő csoportot, ezért 10/2 a tiszta maradás. Arra kellene felkészíteni az illetőt hogy hogyan tud normális életet élni normális emberek között ahol nem kap agyérgörcsöt ha megiszik egy gin tonicot nem pedig arra hogy hogyan lehet minél dogmatikusabban ostoroznia magát amit ők önismeretnek hívnak. Nekik önismeret az hogy címkét ragasztok magamra és megalázom magam azzal hogy ennyi vagyok. Aki csoportba megy neki nem az lebeg a szeme előtt és nem is mondja más neki, hogy majd milyen jó lesz ha nem kell ide jönnöm hanem hogy milyen jó itt és most. Aki ebbe nem érzi a csapdát ott baj van szerintem.