Állómunka! Ti mit tennétek a helyemben? Túlgondolom?

Nem kenni kell és orvoshoz menni (persze mehetsz orvoshoz, de ez nem tartható). Tapasztalatból írom. Én is dolgoztam gyárban és az első néhány nap után a gerincem fájt, de a térdem is. Behajlítani én is nehezen bírtam. Ha ilyen hosszú ideig állsz, akkor a szervezeted rááll és emiatt nem tudod behajlítani. Emlékszem, volt egy lány, aki egyáltalán nem volt csúnya, csak a sok monoton munkától, (ami igen valószínű, hogy hónapok óta csak/javarészt csak abban a pozícióban volt) olyan púpot szedett magára és a nyakát előre tolta, hogy az undorító volt. Tehát a munka csúfította meg őt, pedig - még egyszer - nem egyáltalán nem volt csúnya.

Nem élet gyárban dolgozni, fáj ez meg az, bemerevedsz és munka után nem tudod használni, mert a regenerálási idő hosszabb. Ez tehát egy életvitel.

Néhány nap után a gerincfájdalmam elmúlt ugyan, de az állást nem bírtam. Én olyan soron dolgoztam, ahol még nem indult be a gyártás, teszteltünk, így rengggetegszer alkalom volt leguggolnom, sétálnom (takarítóeszközzel (moppal)), ami változatossá tette valamelyest a mozgásomat, de a gerincemet ki-kihúzogattam, meg a lábamat is tornáztattam (a guggoláson kívül).

Aztán emlékszem, hogy elkerültem arra a részre, ahol az említett lány dolgozott. Az asztal magasabban volt, minthogy az alkar és a felkar 90°-os szöget bezár (azaz a kényelmi szinten kívül esett). A kezemben nem volt elegendő vér, gyenge voltam.

Meg az a kevés szünet...Na, de ez már nem ide tartozik, hacsak nem úgy, hogy olyan kevés idő alatt nem lehet rendesen étkezni.

Ha tehát módodban van, akkor kerüld az ilyen jellegű munkát. A szervezeted okos és jelez neked. Ehhez nem alkalmazkodni kell, hanem kerülni.