Ez már alkoholizmus lenne?
Az apámnak az utóbbi utóbbi nagyon stresszes lett a munkája (főnök, kollégák), és emiatt itthon elkezdett iszogatni. Először csak hétvégén, most viszont odáig fajult a dolog, hogy naponta megiszik egy üveg bort (illetve ha nem is minden nap, de 5-nap egy héten biztos). Anyum egy korty alkoholt sem iszik, ennek ellenére próbálja tolerálni, mondván, hogy rengeteget dolgozik, nem fogja megparancsolni neki, hogy ne igyon, de persze párszor elmondta már neki, hogy már sok lesz. Én igazából rájuk hagytam, az ő dolguk. Ma eljutottunk egy olyan pontra, amit már nem tudok szó nélkül hagyni: elvittem vásárolni, és természetesen vett egy üveg bort (már italozás után indult el), és megkért, hogy az anyámnak egy szót se szóljak. Hazafelé is elmondta kétszer, és mikor kiszálltunk az autóból közölte, hogy ha elárulom, többet nem kérhetek tőle semmit.
Csak szerintem tarthatatlan a helyzet, ha már dugdossa az alkoholt?
Igen.
Egyébként lehet, hogy tudja ő is, nem jó ebbe menekülni, de hát az alkohol néha nagyúr tud lenni.
Ez már az.
A nagyapám alkoholista volt, agresszív, elitta a gyerekei ruháiért kapott pénzt is. Apám nem volt agresszív, "csak" ivott, ezért sosem ismerte be, hogy alkoholista, csak nem kevéssel a halála előtt. Ő is munka után ivott főleg, de sokszor már reggel is. Azt már nem érte meg, hogy rámenjen a munkája, de kevesen múlott.
Na akkor elmondom a saját tapasztalatom. Kézzel fogható a hasonlóság. De én nem mondom meg hogy ez alkoholizmus-e vagy se.
Együtt éltem cirka 10 éve akkori barátnőmmel. Soha az életben nem vetettük meg az alkoholt, de nem is ittunk ha kellett ha nem csak alkalmakkor illetve sörözés meccsek alatt, nyáron... ilyesmi.
Ő inkább boros volt, én sörös. Nem is ez a lényeg.
Nekem az, hogy heti 1-szer meccs alatt vagy utána lement/lemegy 1 sör ez konstans így van 30 éve. De van hogy 2-3 hónapig nem iszok, mert nem kívánom.
Az ő esete, ami az izgalmas a következő volt:
Felújítottuk az akkori házat amiben éltünk, sok volt a stressz... mind a ketten dolgoztunk marha sokat a munkahelyünkön is és otthon is.
Eleinte egy egy nehéz nap után este leült meginni egy pohár bort. Aztán hétvégén 1 üveggel, miközben tv-zett vagy csak a laptopját nyomta.
Aztán ez úgy állandósult idővel.... nem csak 1 héten 2szer csinálta hanem már minden nap borozott este. Nagyon ritka volt, ha nem... ahhoz nagyon fáradtan kellett hazaesnie.
Tehát mondjuk 30 napból 25-26 nap biztos hogy ivott, volt hogy 1 pohárral és volt hogy 1 üveggel.
Eleinte nem szóltam semmit, mert tudtam hogy nehéz helyzetben voltunk sok szempontból, mert még a családi dolgok is összejöttek...
Aztán amikor kicsit megelégeltem, hogy azért felhívott délután hogy hazafelé vegyek egy üveg bort legyek szíves... az már gyanús volt. Fájt. Mondhatom így.
Beszéltem vele, de majdhogynem én voltam a g*ci... pedig direkt nem mondtam ki azt a szót, vigyáztam.... hogy "alkoholista".
Csak próbáltam mindig rávezetni, hogy egy kicsit sok lesz. Vagy ha iszik is, miért nem elég 1 pohár?
Na egy szó, mint száz emiatt szétmentünk rá egy fél évvel kb...
Legjobb tudomásom szerint nincs egészen azóta kapcsolata amióta velem megszakadt... és igen... ugyanazon az úton van mint amikor otthagytam.
Szűrd le a tanulságokat, ha gondolod.
Legjobbakat
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!