Volt már olyan hogy vki elájult a környezetedben?

Nálunk volt egy ájulós osztálytársnőm, ha jól emlékszem, végül kiderült hogy csak nem reggelizik és ha 10-kor kihívták felelni, többször összeesett.

Eleinte mindenki nagyon megijedt, még a tanárnő is, sokat tenni nem tudtam (kb9 évesen). Suliorvost hívták, vizet adtak neki meg talán szőlőcukrot.

Utána sokáig aggódtam, mi baja, bennem maradt a rossz érzés.

Azóta én is ájultam már el felnőttként, nem is olyan rémes.

Látni nem láttam, báár földön fekvő embert igen (már körülvették).

Viszont nálam garantáltan jön az ájulásmegelőző rosszullét, ha egyhelyben kell állnom.

12 éves koromban jött az első, egy szentmisén. Szerencsére oszlop volt mellettem. Egyre inkább éreztem, hogy rossz állni, rossz állni, majd gyengülés, erős fejzúgás, fura látás, hideg veríték, majd a végén önkéntelen támaszkodás balra (szerencsére ott volt az oszlop). A mise további részén térdeltem a földön végig.

Kb 20-21 évesen egy reformátusi gyülejezeti alkalmon kellett a fellépésünk után állni, mint a lovak. Tömegnyomor, gázos fűtés, gyertyák.

Ott a szerencsém az ajtó volt, amin szó szerint kifordultam és kívül lecsorogtam a földre.

De enyhébben volt már buszon, volt már (nem zsúfolt helyen!!) tüzijáték nézése közben.

Egész enyhén kiállításon, sorban állásnál.

Az egyhelyben állást nagyon kell kerülnöm.