Mitől van nálunk ez a mentalitás ?

Miért, miért?

Hogy legyen értelme, el kéne járni vagy 10-re, ehhez először 10x végigülöd a sort a házidoki rendelőjében (10 nap szabi), hogy adjon beutalót fél év múlvára (Újabb 10 nap szabi). Úgyhogy inkább hagyja az ember a fenébe az egészet.

Nyugaton a vállalatok többsége kötelezi a dolgozóit, hogy szűrővizsgálatokra járjanak. A nővérem Svédországban él, multinál dolgozik. A legutolsó vizsgálatok után kötelezték, hogy járjon fitness-re, a cég fizette is a csoportos foglalkozást.

A másik ok, hogy felismerték, hogy többe kerül, ha elfajul egy betegség, mintha időben elkapják.

A TB-rendszerük miatt is rendszeresen járnak vizsgálatokra, mert a kezelések, gyógyszerek iszonyúan drágák.

Már eleve a beutalókat megkapni is nehézkes. Nem csak személyes tapasztalat, szerintem általános probléma, hogy a háziorvost nem könnyű telefonon elérni, nekem általában 20-25 hívásindítás szükséges mire felveszik a telefont, de előfordult már, hogy csak másnap sikerült elérni őket szintén többszöri hívásra.

Sok ember nem szeretne szabadságot kivenni majd beülni különféle beteggel teli váróba “csak egy beutalóért.” Ha mégis rászánja magát, időpontot csak nagyon sokára kap: egy egyszerű vérvételre is hónapokat kell várni.

De csak, hogy mondjak pár személyes példát: Nőgyógyászhoz szerettem volna elmenni éves szűrésre tb alapon, kb. 2 hónapra rá kaptam időpontot, majd az ajtóra kivolt írva, hogy a rendelés sajnos elmarad. Anyukámnak reumatológiára 3 hónapot kell várni, pedig erős fájdalmai vannak.

És akkor még nem beszéltünk az intézmények igencsak leharcolt állapotáról, az egészségügyi dolgozók leterheltségéről, nagy nehezen eljut az ember egy szűrővizsgálatra és sajnos sok esetben nem kapja meg a megfelelő bánásmódot a sok munka miatt frusztrált dolgozótól. Legtöbb helyen szörnyű légkör uralkodik. Nem egyszer fordult elő, hogy betegként, kiszolgáltatott helyzetben éppen az orvos vagy az asszisztens bánt méltatlan módon velem.

Itt egy nemrég megjelent riport a témában: [link]