Furcsa élmény altatásos műtétnél?

Van egy dolog ami nagyon foglalkoztat mióta megműtöttek, bár már régebben volt, tisztán emlékszem az érzésre.

Első altatásos műtétem egy Ab volt, szerintem mondhatni átlagosan ébredtem, annyi, hogy már rég óta tudtam hogy fent vagyok de kinyitni nem bírtam még a szemem.

Viszont, rá 2 évre volt egy mandulaműtétem, ahol ugye már intubálnak, amitôl rettegtem. Amikor először ébresztgettek, mondták, hogy jelezzem kvázi hogy élek hogy mozdítsam meg valamimet. És itt jött a halálfélelem érzés. A tudatom teljesen ép volt és tiszta, nem bírtam se megmozdulni se kinyitni a szemem. Konkrétan úgy éreztem hogy be vagyok zárva egy dobozba és kiakarok szabadulni. Kb 10-20 mp után tudtam megmozdítani a kezem azt hiszem.

Aztán sajnos 5 nap múlva extrémen bevérzett és újra műtét újra intubálás. Megint átéltem a poklok poklát, szinte üvöltöttem a saját elmémben de senki nem hallott, és most már amellett hogy nem tudtam életjelet adni, úgy éreztem hogy amint tudatomra ébredek nem nyílik a szám levegőért… eltelt 5-10 mp mire elkezdtem tudni mozgatni a kezeim és csapkodtam a mellkasom hogy segítsenek nem kapok levegőt. Erre azt mondták hogy nyugodjak meg veszem a levegőt.

Életem legszörnyűbb élményei voltak. Mi történhetett velem?