Erről ti mit gondolnátok (folyt. Tov)?
Tavaly év végétől (sajna...) kb novembertől újévig elég sok marihuánás cigit elszívtam. Utána valahogy megjött az eszem és azt mondtam elég volt, kösz de nem drága is és elk.rja az életet.
Utána februártól jött az, hogy kettőslátásom volt, amiatt járkáltam csomószor szemészethez, utána nagyon fájt sokszor a fejem,rengetegszer hánytam spontán(erre azt mondta a belgyógyász, hogy gyomorsav miatt és írt gyógyszert, de az se segített).
Szüleimnek elmondtam azt is h jónéhányszor elszívtam ilyen cigit,de már nem csinálom.
Hazamentem iskolából (nagyon rosszul voltam nem tudtam miért) megebédeltem otthon, és azonnal kihánytam, utána apám az udvaron ordibált velem, hogy biztos szedtem megint valamit, csináljak magammal valamit, vagy kipaterol itthonról.
Egyre rosszabb lett a kapcsolatunk kettőnk közt, és májusban már olyat is éreztem, hogy alig bírok járni, pláne a bal lábamat mozgatni. Csomószor szidott engem, meg , hogy azért mert valamit szedek és a hatása alatt vagyok, közben mindig rosszul voltam ...
Amikor visszamentünk a szemészetre látták, hogy alig bírok menni, elküldtek neurológiára, onnan ct-re és azonnal kiderült h 4centis agydaganatom van a kisagyban.
Megműtöttek, azóta jól vagyok... de ez olyan lelkisebet hagyott bennem, hogy apám felől simán csúnyábban kifejezve meg is dögölhettem volna ...
Valamikor eszembe jut ez, és akkor egész nap ekörül forog a fejem. nagyon rosszul esett: akkor is, és még most is.
válasza: válasza: válasza:Nem vagy meggyőzhető, igaz? Azt javaslom, akkor örülj az életnek, és bizonyítsd be apádnak, hogy értékeled a második esélyt az életre.
Ja, és tanuld meg, hogy az emberek az alapján ítélnek meg, amit teszel. Ezalól a család sem kivétel.
Első voltam.
válasza:Ezt apukádnak kellene elmondanod. Miért nem vele beszélsz?
Én ha a helyedben lennék, leülnék vele beszélni, mert nem bírnám ki hogy rossz legyen kettőnk között a viszony.
Tudnám hogy nagyon szeretem engem, és belehalt volna a fájdalomba ha én velem lett volna valami...(nem derül ki időben a daganat és meghaltam volna) saját magát hibáztatta és gyötörte volna életet végéig.
Apukád csak dühös volt rád, amiért füveztél, csalódott. Ahogy most te is csalódott vagy amiért nem vették komolyan a betegséged.
Szerintem mindketten tanultatok ebből.
Te azt, hogy nem szabad füvezni mert hülyeség, és csak magadra haragítod a szüleid, akik jogosan nem arra fognak gyanakodni mikor hánysz/haza botorkálsz/kettős látásod van, hogy "biztos súlyos beteg", hanem arra gondolnak hogy "biztos már megint füvezett".
Láss egy picit az ő szemükkel és meg fogod érteni.
Nem akartak neked rosszat, úgy viselkedtek, ahogy a legtöbb szülő viselkedett volna a helyükbe.
Drogra gondoltak volna először, és persze hogy ki akarna penderíteni a lakásból ha ilyesmikkel élsz.
Légy megértőbb és nyiss apukád felé. Meglátod milyen jó lesz ezt kibeszélni magadból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!