Depresszió hosszú távú hatása? (6 év) És még szorongás.
Szóval az a gondom hogy 2008 júniusában lett vége a általános sulinak. És szeptemberben indult a tovább tanulást eleinte csak sulitol szorongtam már utána a emberektől is. 2009 Januárjátol lettem depressziós azóta többször voltam pszihologusnál szedtem Xanaxot és prozacot is! 2013 Májusától leáltam minden gyógyszeral, de a sok év feszültsége és idegesség úgy érzem előjött belőlem. Az agyam teljesen ki van kopva ,olyan dolgokra amire 14 évesen lazán képes voltam most nagy nehezen jövök csak rá, nagyon nagyon feledékeny vagyok.
A fizikai erőm és nagyon le van gyengülve 14-15 évesen sokkal erősebb voltam. Szinten árnyéka vagyok önmagamnak. Mi lehet a bajom? A látásom is megváltozott , kicsit homályosan látok , na meg nincsenek többé érzéseim. Többet nem tudok szerelmes lenni.
2012-ben jöttem össze a második barátnőmmel Napsugáral,de lassan vége lett és miután benne csalódtam olyan érzések törtek belőlem elő amitől nagyon nagyon mélyre mentem. A történetem nagyon hosszú szóval csak úgy egy részét írtam le.
Kaptam pár privát üzenetet hogy írjam le a egészet!
Megprobálom akkor ha ez talán segít!
Sajnos egy rész az a baj hogy a múltban élek, nehezen élem meg a változásokat! Már kis koromban mikor óvodából iskolába kellet mennem azt is nehezen élem meg. Sajnos általános suliba nehezen illeszkedtem be, mindig és kissé különc voltam. De sajnos sokszor magamra vettem a sértéseket nem voltam erős. Általános suliban mikor hetedikes voltam szerelmes voltam egy osztálytársam nővérébe és mikor vissza utasitot elment a önbizalmam. Mikor hallotam hogy beszélt rólam hogy álmomba se kellenék neki. Ez úgy 2007-ben lehetett , Az apám alkoholista volt anyám meg erős dohányos aki folyton csak kiabált velem. Első szorongásom akkor jött elő mikor Gabi ide jött 2004 novembere fele és apuval összeverekedett anyut meg akarta verni. Sokszor hiányzik a múlt például 2001-től 2007-ig Én és a barátaim folyton jó nyarakat csináltunk 8 éves kóromtol 13 éves kóromig. Mikor Gabi kocsiját láttam itt Szalókon folyton rám tört a szorongás. Szóval szép lassan jött a suli váltás időszaka , 2008 januárjában mikor be kellet adni a papírt már volt bennem egy kis bizonytalanság hogy mi lesz velem. Végül Informatikára mentem szakközép iskolába. Valahol itt szakadt el a cérna innen kezdődött a bomlás a életemben. Szóval 2008 szeptemberében kezdődött a tovább tanulás, és a első két hétben tiszta ideg voltam. Sajnos ide se tudtam bileszkedni és a osztálytársaim kikezdtek. Szép lassan ahogy telt a idő egyre nehezebben bírtam a szorongást aztán 2009 Januárjába volt az hogy majdnem elötört belőlem egy ilyen dühkitörés mikor eldugták a táskám.
Szép lassan telt a idő és a szorongás egyre magasabb szintre lépett. Eleinte csak a suliban , utána már a buszon is előjött, sajnos lelkileg és testileg és legyengültem. Szerelmes voltam egy lányba de nem volt önbizalmam próbálkozni szóval szép lassan előjött az a világ amiben most is élek (álmodozás). Szóval elbukva éreztem magam minden téren , utána már májusban anyira szorongtam hogy a suliba se mertem bemenni vagy ha igen lógtam. Nem bírtam tovább szóval rengeteg idegeskedés kellet megélnem. 2009 egész nyarát a szobámban töltöttem kivéve 2 alkalmat. Utána jött a szeptember suli váltás és átmentem pincérnek tanulni. Első osztály újból 2009-2010 időszak. Szóval a első két hetemet úgy kezdtem hogy orvoshoz mentem és kiírattam magam. A suliba a első napom úgy kezdődött hogy folyt rólam a víz. ( Ez a suli teli volt Gipsyvel) Úgy érezte magam mint egy börtönbe, szóval hónapokon át félelembe jártam suliba. Időközben voltam orvosnál és "anyám" szerint ideges vagyok és írjon beutalott pszichológushoz.
Szóval ez úgy 2009 Okt közepén lehetett. (Linda Saga)
Lindához jártam anyuval kezelősre, de anyu semmit se tud rólam. Kitöltöttem egy kérdőívet és depresszió jött ki szorongással.Szóval úgy 4 alkalomal voltunk utána anyu megunta mert messzi volt. Prozacot írtak és Frontint. Maradt a szorongás 2010 Júniusig, utána jött a következő osztály! 2010 nyarán egész sokat fejlődtem a barátokal sokat logtam de utána jött a suli!
(Majin Béla Saga)
Lettek új osztálytársak , terrorba tartoták a egész osztályt. Telt a idő és hónapokon át csak szorongtam és a depresszió egyre jobban kimeritett belülröl!Ilyenkor is sokszor logtam mert nem bírtam nagyon idegileg ezt a egészet. 2011-ben Januárjában béla órán háromszor hátba rúgott , tanár szeme láttára azt se csinált semmit mert félt! Én nálam meg elkszadt a cérna nem bírtam tovább nagyon bedühögtem és teljes erőböl belekönyököltem háromszor a padba és elkezdtem vele ordibálni ha akar valamit jöjjön darabokra verem. Utána bejött 2 tanár hogy mit képzelek én , én meg velük is kiabáltam és mondtam hogy nem igaz hogy ö mindenkit terrorizálhat.
Szóval ilyenkor volt az hogy a összes osztálytárs aki félt bétától és néha velem is szórakozott nem szórakozott többet. Kicsit jó érzés volt végre hogy nem én vagyok a osztályba a kis pont akibe mindenki belerúghat. Sajnos a depresszióm továbbra is megmaradt és idöközben szeretet hiányom lett. Szerelmes voltam Summer Glauba mikor végig néztem a terminátor sorozatot. Aztán hogy Majin Bélát kivágták a suliból 2011 Februárjában egy osztálytársamban Jennibe lettem szerelmes. (Jenny saga) Szóval jött a ö a életembe, történt egy eset a kapcsolatunk előtt egy srác pont szórakozott vele meg ilyenek én bennem meg megint nőtt a indulat és mikor meglökött én meg ledobtam a táskát és szétvertem egy ajtót a suliban méremben folyt a kezemből a vér. Ez volt 2011 Február 22-én (kedden)
Szóval utána a suli feljelentést tett elenem elvitt a rendőr elátták a kezem orvosnál és sokáig ott voltam a rendörségen. A rendőrségen anyira felerösödtek a érzéseim és a szerelem bennem hogy életem adta volna Jennifer egy öleléséért . Halotam egy zenét azóta az a zene életem egyik pontjává alakult! Ilyenkor kezdődött a zenés életérzés összekötés. Szóval Jenniferel összejöttem 2011 február 24-én nagyon boldog voltam végre örültem hogy van barátnőm másnap jó volt végre megölelgetni ilyenkor azért enyhül a problémák része!
Szóval szép lassan megint jöttek a gondok mert Jennit is szokszor bántani akarták és megkellet védenem őt !
Nagyon nehéz volt visszafognom magam de sikerült nagy nehezen. Jött a nyár én is Jenni jól elvoltunk heti egyszer engedték át a szülei szombatonként!
Én már nyáron féltem hogy mi lesz szeptemberben, féltem hogy elveszítem. Jött a szeptember és Tizenegyedikesek lettünk szóval jött a gyakorlati oktatás így nagyon kevés közös óránk volt. Mindig mentem reggelente Jenni elé és egyszer csak azt mondta hogy nem kell reggelente elé mennem meg hogy ö nem foghatja folyton a kezem. Rossz érzés volt hogy ö is elhidegült tőlem! Az osztálytársak nagyon szemetek volt és bekavartak és Sajnos Jennivel szakítani akart velem és 2011 Október 27-én szétmentünk. Én nagyon rosszul éreztem magam én évek óta nem írtam de egyszer a tanétteremben rám tört a sírás olyan emlékek jutottak a eszembe mikor a füzetet lapozgattam és láttam miket rajzoltam bele. Hála a barátaim Sanyi és Dávid mellettem áltak. De Sajnos a betegségem Kiújulásával őket is elvesztetem. 2012 Januárjában. Már nem volt a kapcsolatunk a régi a barátaimmal. 2011-ben rájöttem hogy a vitaminok potlássa menyit segíthet de teljes gyógyulást nem jött létre! Aztán folyton bántotak a suliba és meg kaptam a ívet, nagyon rossz volt hogy a egész suli Én és Jenni életével foglalkozik! Jenni egy aranyos lány volt de naiv nem ebbe a kegyetlen világba való. Születésénél Oxigén hiány történt amitől kicsit szőke lett. Kicsit hülye de én így szerettem őt ahogy van! Nekem ő lett volna a tökéletes barátnő! Szóval telt a idő és sajnos egyedül voltam nehezen ismerkedek új emberekel!
2012 nyarán a lilaakácba mentem nyári gyakorlatra ott egyszer asztal terítés közben majdnem rám tört a sírhatnám mert még szerettem Jennit és a zene eszembe juttatta. Sajnos ott a étterembe se igazán éreztem jól magam tiszta ideg voltam hogy ne hibázzak. Aztán jött a 2012 szeptember nagy nehezen elkezdődött a suli és megismkedtem nyár végén egy haverom unokahugával Napsugáral! Neten sokkat beszélgetünk és mikor itt volt szalókón olyan volt mint egy kapcsolat. Úgy 1 hetet voltunk együtt de én megszerettem, legalább segített Jennit elfelejteni. Újra elkezdtem Szedni október november fele a Xanaxot és a frontint többször túladagoltam magam. 10Db xanaxot vettem be suliba és nem emlékeztem semmire. Szóval Napsugár bizonytalaná tett hogy nem jött többet és hogy meg csal meg ki tudja mit csinál pesten. Decemberben Jött a nagyon erős szorongás és 2 síró görcs egyszerűen úgy éreztem magam mint aki megörült! Én Karácsonykor is neki álltam sétálni! 10 kilométert sétáltam naponta! Napsugáral elveszésével és a gyógyszerek elvesztésével elment a kedvem mindentől! Jenni és Napsugár volt az a két lány őszinte tiszta szívből tudtam szeretni! Telt a idő jött a vizsga és nem mehetem vizsgázni megbuktam.
Májusban megismerkedtem Gyöngyival egy tőlem fiatalabb lánnyal. Én 20 éves voltam akkor ö meg 15, mind ketten táncoltunk és sok beszélgetésből lett egy ilyen kapcsolat szerűség aztán 1 hónap múlva ki mondta hogy legyen vége meg ilyenek a szülei nem engedte minket találkozni mert állitolag én indulatos vagyok meg ilyenek! Egy Tanár aki a suliban tanított a ö szomszédjuk. Szóval 2013-ban vége lett a suliban és a emberek kegyetlensége szakma nélkül vége lett a életemben! Szóval 2013 Június végén jól bexanaxzoztam magam és megittam rá fél liter pálinkát egy haverom hívott mentőt és másnap reggel korházban ébredtem!
Nem bírtam tovább a nyomást minden lányt elvesztetem a életemből és a életem is romokban hisz a suli se sikerült. 1 hétig a kórházban voltam és utána hazajöhettem , ott annyira begyógyszereztek hogy mozogni is alig bírtam. Úgy volt hogy visszamegyek a Gimibe de sajnos nem vettem vissza pótvizsgán is megbuktam. Szóval Jött a szeptember és ott maradtam hülye érzés volt, jött szép lassan a tél és maradék erőmet összeszedve Januártól elkezdtem sétálni rengeteget napi 5-10 kílómétert szép lassan telt a idő és a szorongással elégé jól fel tudtam venni a versenyt sokat enyhült a tünet ! 2014 Májusában felvettek közmunkára járdázáshoz szóval 2015 Januárig itt leszek!
De én nem egészen erre vágytam . Mindig is informatikus akartam lenni. Itt vagyok a nagy élet előtt nyolc általánossal, tudom szégyen vagyok de ha megölöm magamat azzal se érek el semmit! Sajnos minden megváltozik észrevettem ez az a korszak ahol a emberek két társadalomra oszlanak szegény és gazdag. Rengetegen lenéznek mert közmunkán dolgozom , elbukva érzem magam.
Nem tudom mitévő legyek , teljesen ki vagyok égve. Ez a érzés belülről felemészt , a múlt nagyon hiányzol olyan jó volt minden régen. Az bánt a legjobban hogy élet rövid és az emberek való folytonos csalódás miatt nincs egyetlen biztos pont a életemben. Szeretnék szép lassan újra egy barátnőt de már minden iránt elvesztetem érdeklődésem , szóval ez volna az én történetem.
Ez úgy a egész tömörítve ! Remélem elég információt írtam le benne.
válasza:Nem vagy egyszerű eset, az tény, és a problémák nagyon mélyen gyökereznek, te viszont minidg csak a felszínt kapirgálva akarsz változást elérni.
A családi körülmények sajnos adottak, nem lehet velük mit tenni (max annyit, hogy mihelyett lehetőséged van rá, lelépsz otthonról, de mint tudjuk, ez nem ilyen egyszerű, stabil kereset nélkül eleve halott ötlet). Erről a részről teljesen érthető, hogy összetörtél, ha otthon nincsenek rendben a dolgok, abból mindig szívás van. Van, aki agresszív bunkó lesz tőle, van, aki érzéketlen tuskó, és van, aki meg lelki beteg. Sajnos pont az otthoni problémákat a legnehezebb kezelni, és mondjuk pont ezért tanácsos lett volna rendszeresen pszichológust felkeresned.
A másik dolog a gyógyszer. A xanax hosszú távon semmit nem használ. Egy eléggé tompító hatású nyugtató, átmeneti szorongásokra, meg átmeneti nehéz időszakok átvészelésére jó, de hosszabb távon, depresszió kezelésére baromi rossz. Ráadásul az agyi teljesítményt is lerontja. Nem is kissé.
Az SSRI-k (a prozac is ilyen) hatását is bizonyos esetekben megkérdőjelezem. Ha a szedése ellenére is folyamatosan ennyire befordult voltál, akkor talán ezt sem kell(ett volna) erőltetni. De tudjuk, sok "pszichiáter" nem csinál mást, mint az épp divatos, általa (és/vagy a szerződött gyógyszergyár által) szimpatikusnak tartott szert felírja gondolkodás nélkül. Kitöltettek veled egy tesztet? Csak azt ne mondd, hogy azt a 10-15 kérdésből álló, karikázgatós "depresszió-tesztet", mert akkor falnak megyek. Kíváncsi lennék, hogy milyen vizsgálatokat és teszteket végeztek el rajtad.
A másik dolog az iskola. Tudom, hogy sokhelyütt farkastörvények uralkodnak, de azért furcsa, hogy minden iskolában terrorista porontyok vannak, akitől még a tantestület is úgy fél, mint sátán a szentelt víztől.
Ha meg tényleg ilyen a helyzet, azért vannak felsőbb szervek, akikhez lehet fordulni. (Csak azt ne mondd, hogy a rendőrség is fél pár pisis tizenéves idiótától.)
Nem kétlem, hogy neked rossz élményeid születtek, meg hogy téged terrorizáltak, viszont azért némi túlzást is sejtek a mondataidban.
Szintén az iskolával kapcsolatban: miért nem olyasmit tanulsz, amivel tényleg szretnél foglalkozni? Úgy sejtem, ez a pincér szakma egyáltalán nem életed nagy álma.
Szintén a tanulással kapcsolatban: miért vagy ennyire felelőtlen? Mindenkit ért már csalódás az életben, mégsem dőltek kardjukba, és cs*szték el szándékosan a tanulmányaikat.
"állitolag én indulatos vagyok meg ilyenek"
Hadd idézzek saját írásodból: "ledobtam a táskát és szétvertem egy ajtót a suliban" "teljes erőböl belekönyököltem háromszor a padba"
Igen, indulatos vagy. Néha persze jogosan, de azért te is beláthatod, hogy nem vagy a legkiegyensúlyozottabb személy. Roppant rosszul kezeled a konfliktushelyzeteket, és szinte egy időzített bomba vagy. Ettől persze nem tartom önmagában jónak, amikor "fentről" avatkoznak bele mások kapcsolatába, de ismerve a reakcióidat, a szülő félelme valamilyen szinten érthető.
Összegezve: drámát írni nagyon jól tudsz. Viszont nagyon el vagy szakadva a valóságtól. Te a saját belső szabályaid szerint élsz, aszerint viszonyulsz a világhoz, a világ viszont nem a te szabályaidat követi.
A szerelmi életedről is szólnék pár szót. Igen, tudom, ez a szeretethiány nevű jelenség, amivel te küzdesz, de azért nézzük már reálisan a dolgokat! (Vigyázz, mert nagyon kemény szavak jönnek!) A te nagy szerelmeid egyike sem mondható nagy szerelemnek. Sőt, némelyik még csak szerelemnek sem. Leginkább azon akadtam meg, amit Napsugárral kapcsolatban írtál. Ott volt egy hetet, jól elszórakoztatok, ennyi. Semmi több. Te meg ezt az egészet úgy állítottad be, mint ha ez egy évek óta tartó komoly kapcsolat lenne. Megcsal? Sehogy csak meg, hiszen még cska nem is jártatok. Egy kapcsolat pedig két emberen múlik, az, hogy te szeretnél valamit, az nem elég. Na meg aki szerelmes, az hogy mondana olyat, hogy "legalább segített Jennit elfelejteni"? Elmondom: aki szerelmes, az ilyet nem mond.
De a legfőbb baj az, hogy te még ahhoz is, akivel egyébként csak haveri szórakozás volt, azt is életre szóló szerelemnek tudod be. Aki tényleg valóban a szerelmed, az nem ráz le. Olyanért meg, aki még csak nem is szerelmes beléd, vagy aki csak "járogat" veled, aztán secc-perc alatt eldob, azért egyszerűen nem érdemes a jövődet eldobni.
Igen, elszúrtad. Most ez valószínűleg már csak eső után köpönyeg, de bizony azzal, hogy módszeresen egyre lejjebb ereszkedtél, azzal bizony nagyon elszúrtad. Az, hogy folyamatosan lógtál az iskolából. Hol az osztálytársak miatt, hol "szerelmi" bánatodban, de folyamatosan lógtál. Persze, hogy nem ér el így semmit az ember. Még aki rendesen bejár az iskolába, annak se mindig könnyű, azok között is van, aki megbukik. Úgy, hogy nagy ívben lesz**arod, meg pláne. Csak azt nem értem: amikor egy csomót lógtál, meg amikor morcoskodásból nem mentél el vizsgára, arra nem gondoltál, hogy ennek komoly kihatása lehet a jövődre?
Az életben minden döntésedért te felelsz. Minden döntésednek meglesz a maga - jó vagy rossz - következménye.
Jogosan érzed magad bukott embernek, mert - akármennyire is nem tetszik, hogy ezt mondom - a tanulmányaidat mocskosul elbuktad. Az írásod alapján nem vagy buta, egyáltalán nem! Tipikus példája vagy annak, aki elpocsékolta a tehetségét, és ahelyett, hogy havi nettó háromszázat keresne szoftverfejlesztőként vagy webprogramozóként, most éhbérért járdát aszfaltoz.
Hogy elbuktál-e mindent? Még nem. Bár nem hazudok, roppant kevés példát láttam eddig arra, hogy valaki a mélyből tényleg maximálisan fel tudjon kapaszkodni oda, ahová eredetileg el akart jutni. De nem lehetetlen. Csak nagyon nehéz.
Kezdd el rendbetenni az életedet! Nem fog egyik napról a másikra menni, sőt, évekig, vagy akár egy évtizedig is el fog tartani, mire mindent helyrehozol. De nem lehetetlen.
A legfontosabb, hogy először a belső békédet helyrehozd. Ameddig odabent őrölnek az érzések, addig más téren sem tudod helyrehozni magad. Akár pszichológussal, akár anélkül, de valahogy meg kell békélned az élettel, a sorsoddal, a múltaddal. Meg kell látnod a jót, az értelmet az életedben, és az örömöket, amiért érdemes élni. Mert vannak, csak néha nehéz megtalálni. (És lehetőleg ne a gyógyszerekben keresd a kiutat!)
Aztán kicsit gondold át a társas kapcsolataidat! Ne kezdj el keseregni, hogy elszúrtad. A múlton már nem érdemes. Vissza már úgysem hozhatod, meg nem változtathatod, viszont hasonlót, vagy akár még jobbat elérhetsz. A tanulságokat viszont a rossz élményekből is le kell vonni.
Aztán keress értelmet a szabadidődnek! Rengeteg dolog van, amivel el lehet tölteni a szabadidőt. Sportolj valamit! Ha mást nem is, naponta egy órást fuss! Még akkor is, ha nincs kedved hozzá. Mert valószínűleg nem lesz kedved, és minden kifogást kitalálsz majd, hogy miért nem tudtál aznap futni. De a hosszú távó felépülésed az ilyen apróságokon is múlik.
Aztán tanulj! Írtad, hogy árnyéka vagy önmagadnak. Bizony. Éveket töltöttél el az életedben tanulás nélkül. (Mert azt, amikor folyamatosan mindent ellógsz, az nem tanulás.) Gyakorlatilag általános végén elvesztetted a fonalat. Sőt, azóta vélhetően már abból is felejtettél. Vedd elő a régi könyveidet, és olvasgasd, tanulj! Nem kell görcsösen, de nézz át mindent, amit felső tagozatban tanultatok, minden tantárgyból. Nem kell rágörcsölni, de ha mondjuk van felesleges szabadidőd, vagy unatkozol, nyugodtan étismételheted a régen tanultakat.
Aztán tanulj új dolgokat is! Ha az általános iskolás dolgokkal végeztél, kezdd el átnézni a középsulis könyveket! Meg emellett képezd magad! Azt írtad, informatikus akarsz lenni. Szerezz be informatikai könyveket, tanuld meg az "általános" dolgokat (szövegszerkesztés, táblázatkezelés, adatbázis), meg mellette valami extrább dologba is belekezdhetsz. Mondjuk elkezdhetsz a webszerkesztéssel kísérletezgetni, vagy esetleg a programozással.
Közben ha lesz alkalmad, iratkozz be esti tagozatra, és tedd le az érettségit! Ez lesz az első nagy fordulópont az új életedben. Nem vagy buta egyáltalán, ha sikerül a padlóról felállnod, az érettségit is le tudod tenni. De közben az informatikát ne hanyagold!
Érettségivel a kezdben már a munkaerőpiaci kilátásaid is sokkal jobbak lesznek. Ezután pénz és akarat függvényében iratkozz be vagy egy OKJ-s informatikai képzésre, vagy egyetemre. Utóbbi lenne az igazi persze, de tudom, hogy az egyetem sok időt és pénzt visz el, az OKJ-s képzések meg önszorgalom és folyamatos önképzés nélkül nem sokat érnek. De a végső cél, hogy a kezedben legyen egy informatikai papír. Nem lesz könnyű, az egyetem senkinek nem az. De ha sikerül, ez lesz a második nagy fordulópont, amivel végül eléred a kitűzött célodat.
Hidd el, megéri megpróbálni!
A szerelmet meg ne keresd görcsösen! Majd jön az magától, meglátod! Csak ne zúgj bele pár kedves szó után mindenkibe!
Köszönöm szépen részletes válaszod! Rengeteg dologban igazad van, még csak 21 éves vagyok nincs minden veszve.
Talán még van esélyem fordítani,de mostanság már nem csinálok rossz dolgokat nem ütöm a falat és nem is vagyok agresszív 3 hete járok kondi terembe is! Táncolok is , probálom fejleszteni magam. Én teljes mértékben egyetértek azokkal amiket írtál. Az informatikában vagyok otthon és hát a saját gépem és én építettem én tartom karban. A érettségi valóban jó ötlet , sajnos mostanság sokszor szégyenek érzem magam amiért csak 8 általános van a kezemben. Általános suli hetedik osztályban úgy hoztam a négyes átlagos hogy csak a órán figyeltem oda! Most Orbáncfű-Citromfű teával probálkozok. Van bennem egy bizonyitási vágy , na még az lemaradt van pár rossz fogam is és nem merek elmenni fogorvoshoz. De úgy látom van még esélyem, őrülök hogy feldobtad a napom . Elsőnek visszaszerzem a régi teljesítményem utána jöhet a változás.
válasza:Az is segíthet, ha már nem lát az ember más megoldást, és hangsúlyozom, legvégső esetben, hogy új életet kezd.Minden tárgyat, ami a multhoz köti, elajándékozza, eladja, majd szépen lelép az ország vagy akár a világ másik felére. Beáll önkéntesnek, és segít mindenkin. Nem gazdagodsz meg belőle, de legalább nem leszel depressziós.
Az önkéntesség nagyon jó gyógyszer. Te is kipróbálhatod, nem kell új életet kezdeni hozzá. Hidd el, hogy egy ember mosolya bearanyozza majd a napod, vagy a heted, akár az egész életed. De vigyázni kell, mert az önkéntességben is vannak kudarcélmények, de ezt a társaid segítenek feldolgozni. Amikor viszont megtapasztalod a jó oldalát, akkor minden jóra fordul. Nem élsz gazdagon belőle, hisz ingyen munka, de az érzés amit ad, az gazdaggá tesz. :-) Fordulj a Magyar Vöröskereszthez.
Az igazat megvallva inkább egy párkapcsolatra vágyom!
21 évesen túl korai remete életmódot élnem! De próbálok mindent beleadni a gyógyulás érdekében.
válasza:Látod! Nincs neked semmi bajod. Beláttad, hogy korai 'remete' életmódot élned.
Az önkéntesség nem feltétlen jelent remete életmódot. Csinálják fiúk és lányok is. Tehát adott a lehetőség egy kapcsolatra. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!