Ez depresszió vagy csak én szeretném azt?
Negyedikes koromban koltoztunk el apukam uj allasa miatt. Ot nkezdodott minden tobbszor megverte folytogatta falhoz vagta anyukamat a noveremet engem csak pofozott vagy utott mert megvedtek. Tobbszor csalta meg anyukamat aki emiatt osszeomlott nem volt aki felneveljen. A noverem utalt mindig mondta hogy minek van ilyen testvere
Anyukam es apam aztmondja hogy vulgaris vagyok (nyilvan csunya szoval nem egyszer) es hogy en sz***i fogok a penzert. 4es korom ota volt hogy az utcan sirtam, ugy mentem suliba vagy ugy jottem haza. Hetedikes korom ota vagdosom magam es az utobbi evben szetutom a kezem vagy mashogy kart teszek magamban mert ez a kiutam.
Folyton csak elkap a siras alig tudok aludni valamikor meg csak aludnek. Van hogy ket falatot nem tudok enni ert oklendezek valamikor meg falas rohamom van.
Neha par napig leallithatatlanul boldognak erzem magam hirtelen hogy minden jo,aztan ujra szetesek es napokig van hogy ki sem megyek. Sirok uvoltok kozben annyira faj belul valamiert.
Egyszeruen utalom magam es elkap a hanyinger ha tukorbe nezek mindent elszurok es csak hibazni tudok. Semmi ertelme az eletemnek
válasza: válasza:Mindenképpen kérj segítséget,mert nem természetes az amit csinálsz.Bár sajnos érthető a családi körülményeid miatt.
Mielőbb ki kellene onnan szakadnod ha van rá lehetőséged!
Hány éves vagy?
16 éves lány vagyok:)
Sajnos még nincs arra lehetőségem hogy elmenjek innen, és már gyakorlaitalg annyi éltet hogy elvégzem a gimnáziumot és valamit megpróbálok tenni hogy elszabadoljak innen. Nem csak a család de mellette még a megfelelési kényszer..nem tudok tömegben lenni egy bevásárlás is nagy kihívás számomra.. elkezdek szédülni rosszul leszek sok ember között mert ugy hiszem hogy mind megbámulnak és lenéznek..
válasza: válasza:Próbálj a háziorvosodon keresztül segítséget kérni.
2-es
Nem vagy vele egyedül, nálam is ez a helyzet.
6 éves voltam amikor apám először megverte anyukámat. Lassan 9 éve és még mindig kristálytisztán emlékszem rá. Ezt nem lehet elfelejteni soha. Tavaly télen úgy megverte anyám hogy 2 hétig nap szemüvegbe kellett járjon hogy ne látszodjon a bazi nagy monokli a szemén. Kis híján kórházba került.
.....de nem ő volt az egyetlen. A húgommal mi is kaptuk a pofonokat rendesen. Amikor kicsit nagyobb lettem úgy elvert egy vaspálcával hogy mindenem kék, zöld volt.
A fent említett tüneteid nálam is meg vannak. Állandóan csak szídnak. Hiába vagyok kitűnő tanuló (a megfelelési kényszer) akkor is a húgomat dicsőitik. Úgy vigyáznak rá mint a szemükfényére velem meg úgy bánnak mint egy kutyával.
De könyörgöm neked ne vagdosd és ne tégy kárt magadban, tudom hogy úgy érzed nincs más kiút én is szedem a nyugtatókat meg a fájdalom csillapítókat, máshogy nem is tudok aludni, de ez nem megoldás. Gondolj arra hogy amikor majd egyszer magad mögött hagyod a rengetek szarságot örökké émlékeztetni fognak rá, és ha majd a gyerekeid megkérdik hogy mi az ott a kezeden nem mondhatod nekik hogy vagdostad magad. Tudom az öngyilkosság nagyon csábító de BE KELL BIZONYÍTANUNK HOGY ELÉG ERŐSEK VAGYUNK AHHOZ HOGY TÚL LÉPJÜNK EZEN. MERT ERŐSEK VAGYUNK és akik ezt maguk mögött hagyják azokból válnak a legerősebb emberek.
Ha szeretnél írhatsz priviben és leszek a társad a szenvedésben, meg lehetőleg a túllépésben :)
(előző voltam)
15/l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!