Hogy lehet, hogy nem haltam meg és nem lett semmi komolyabb bajom annak idején?

Kérlek,ne ítéljetek el,11-12 éves körüli buta gyerek voltam.

Már kicsi korom óta sokat vert az anyám és terrorizált lelkileg.

Próbáltam beszélni vele többször is,de nem változtatott semmin sem és továbbra is bántott.

Úgy döntöttem,hogy ha így nem,akkor drasztikusabban fogom a tudtára adni,hogy mit érzek.

A szívére szedett béta-blokkolót.

Elhatároztam,hogy be fogok szedni belőle. Nem akartam megölni magam,csak el akartam ájulni a suliban és a kórházban akartam elmondani,hogy miért csináltam,hiszen már próbáltam normálisan beszélni vele,de nem használt semmit.

A táskájában tartotta a gyógyszert és amikor aludt munka után vagy talán Tv-zett,ki tudja már,kivettem olyan 23-25 szemet és másnap egyenként bevettem az összeset. Kicsit később bevettem két Zoloftot és egy Xanax-ot talán. Mindenből még egy kicsit,amit találtam otthon.

Két napra nem emlékeztem utána,de senki nem vett észre semmi furcsát rajtam. Sokat aludtam,a tesóim azt mondták,de kb ennyi.

Egy hét múlva anyu észrevette,hogy hiányzik a gyógyszerből és mindenkinek megmondta,hogy ha kiderül,hogy bárki bevette,nagyon nagy baj lesz. Akkor persze már nem akartam mondani semmit sem.

Kb egy év múlva eszembe jutott ez az egész és egy csomószor sírtam utána,mert féltem,hogy utólag lesz valami bajom.

Nem kamu a történetem,minden így történt.

Hogy lehet,hogy nem lett semmi komolyabb bajom?