Ha valaki rákos (daganatos) beteg, attól megváltozhat a személyisége illetve a viselkedése? Van valakinek tapasztalata esetleg?

Persze hogy megvaltozhat, azért ez elég nagy trauma az embernek.

Nagybátyám is ingerült, rosszkedvű és sok emberrel ellenséges lett.

Hál Istennek túl van rajta és olyan lett mint régen.

Gyászfolyamaton megy át, a gyász fázisain, persze hogy megváltozik.

Néha zárkózott és nem igényel társaságot, néha meg ott kell lenni mellette, minden ember más és más ilyen esetben...

"Magyarázd már el nekem légyszíves, milyen "gyászfolyamat" - ról írsz?

Senki nem beszélt itt gyászról...

Én azt kívánom neki hogy éljen még legalább 1000 évig, különben is a rák illetve daganatos betegség ma már gyógyítható tudtommal, elég szép arányban... "

Pedig szerintem eléggé érthető mire célzott. Aki megtudja, hogy bármiféle ilyen betegsége van abban akaratlanul is elindul a halálon való rágódás, örlődés, satöbbi.

Igazából ez érthető is.

Az én apámnak is tüdőrákja volt. Sokkal komolyabb lett a betegség alatt, mint amúgy meg látszott rajta, hogy nagyon zavarja az egész helyzet, de a legjobban az zavarta, hogy "teher" lett a családjának. (Ami természetesen nem volt igaz, de ugye ő ezt érezte, mert eddig ő volt a családfenntartó, mindenes, erős férfi/apa utána meg már a lakáson belül sem bírt sétálni.)

Gonosz egyáltalán nem lett és velünk sem volt bunkó, de látszott rajta, hogy nem a régi.

Még betegen is csinált csínyeket, mint régen. Egyszer becsapott, hogy van otthon sütemény és nem is volt, csak sajtot rakott a tálcára és letakarta. Tudom, hogy nem vicces amúgy, én sem értettem, de ekkor láttam utoljára annyira nevetni, hogy folyt a könnye, meg majd ledőlt a székrők párommal együtt, mert ő volt a bűntársa. Amúgy nagyon vicces ember volt, sokat nevetett, sokszor olyan volt, mint egy nagy gyerek. Ez nyilván a betegség alatt alábbhagyott.

Az utolsó beszélgetésünkkor is pont megdicsért, mert akkor voltam túl az írásbeli érettségin és örült, hogy jól sikerült, pedig pont kórházban volt, ezer más dologról beszélhetett volna, de ő akkor is rám volt kíváncsi. Sajnos a szóbelit már nem élte meg, pedig alig várta, hogy kiengedjék és jöhessen nekem gratulálni az érettségimhez. Akikkel egy szobában volt azt mondták, hogy miközben haldokolt (rájött egy köhögési roham és megfulladt) is azt mondogatta, hogy haza kell mennie a gyerekeihez. (A szülinapom pár nap múlva lett volna és nagyon haza akart hozzám jönni. Végül aznap lett a temetése, szóval ha úgy nézzük ott volt.) Változott a viselkedése, de egyáltalán nem lett gonosz vagy undok.

A kis eséllyel gyógyíthító betegség tudatától megváltozhat a személyiség.

Az már egyéni, hogy milyen irányba változik