Félek az indiai mutáns vírustól. Nem akarom, hogy előről kezdődjön az egész. (?)

Kérdező, a félelemmel gyengítése a saját immunrendszeredet. Így most jelenleg saját magad ellensége vagy és magadat fogod csak megbetegíteni.

Kapcsold ki a tv-t, rádiót és a netet, menj túrázni. Az ég világon semmi sem fog történni.

A pánikot csak a mainstream média terjeszti.

Én a leges-legelején kicsit megijedtem, amikor jöttek a hírek hogy Kínán kívül más országokban is megjelent a vírus.

Aztán elgondolkodtam, hogy érdemes-e rettegésben élni, állandóan attól félni, hogy mikor kapom el/elkapom-e egyáltalán. Aztán úgy döntöttem, hogy onnantól fogva nem érdekel semmi, úgy fogom élni az életem, mintha nem létezne a vírus.

Nem olvastam róla híreket, nem kattogtam rajta. Amikor jöttek a hírek a vakcinák fejlesztéséről, már akkor azt mondtam hogy azt se fogom kérni, ha majd elérhető lesz. Nem néztem sem a kormány oldalát, sem pedig vírustagadó oldalakat.

Saját döntésem volt, hogy nem vagyok hajlandó rettegésben leélni a hátralévő életem. Januárban valamit elkaptam, mert két napig 39 fokos lázam volt, minden más tünet nélkül. Azzal se foglalkoztam.

Családtagjaim, barátaim, ismerőseim közül rengetegen elkaptak ugyanakkor valami furcsa influenzát, ami szamárköhögéssel kezdődött és még aznap 40 fokos lázat idézett elő, ami két napig tartott.

Néhány barátom légzési nehézségre panaszkodott, páran tüdőgyulladást kaptak, mások az ügyeletre siettek, mert fulladtak. Az ügyeleten kígyózó sor állt, mindenki köhögött, fulladt, lázas volt. Ez 2020. januárban történt, amikor elvileg még nem is volt nálunk jelen a vírus. Gyakorlatilag már itt volt, csak senki nem tudta és ezért egy makacs influenzának tudták be.

Én most sem stresszelek, maszkot is csak a boltban veszem fel, hogy ne szóljanak rám (10 perc is sok belőle, légszomjam van tőle), utcán nem hordom.

Szedem a C,D,E vitamint, cinket, B vitamin komplexet, minden nap egy evőkanálnyi reszelt gyömbért mézzel (ezeket már a vírus előtt is szedtem az erős immunrendszerért), tornázom, leszaladok a kilencedikről/felmegyek a negyedikre gyalog, naponta háromszor fél órát sétálok, és olyan emberekkel és dolgokkal veszem körbe magam, akik/amik nincsenek rám toxikus hatással.

Sokkal jobban megijedtem akkor, amikor a hormonzavar miatti hosszú éveken át tartó folyamatos vérzés miatt elrákosodott a méhem, az orvosok semmit sem csináltak velem, végül a koronára hivatkozva az életmentő műtétemet is elhalasztották, holott már az utolsókat rúgtam az ömlő vérzés, a súlyos vérszegénység, oxigénhiány, a napi többszöri fulladásos, halálérzetes roham és a napi 6 fájdalomcsillapító ellenére is elviselhetetlen görcsök miatt.

Pont aznap lett volna a műtét, amikor életbe lépett az új rendelet, hogy csak a sürgős, daganatos műtéteket végzik el. Az enyém sürgős volt, daganatos is volt, mégis elhalasztották. A vérvételnél azt mondta a nővér, hogy ha nem kapok aznap e-mailt a műtőorvosomtól, akkor mehetek a műtétre, mivel ő dönti el, hogy megműt-e vagy halaszt. Hazaérve az orvos e-mailje várt, hogy bizonytalan időre elhalasszák a műtétemet annak ellenére, hogy ő maga is mondta/ráírta a papíromra már hónapokkal ezelőtt, hogy sürgős a műtét.

Az orvosom a felelősségre vonáskor azt mondta nekem, hogy: "Kisember vagyok én ahhoz, hogy ilyenekről döntsek".

Ez után a "nagyemberhez" fordultam. A kórház igazgatójának könyörögtem e-mailben, hogy engedélyezze a műtétet, és ez mentette meg az életemet. 5 és fél órás műtéttel távolítottak el mindent az utolsó pillanatban.

Én aztán bejártam számtalan orvosi rendelőt, kórházat, ügyeletet, és egyszer se jutott eszembe a koronavírus. Nem akartam azon is még rettegni, mert volt elég bajom amúgy is.

Attól viszont féltem, nehogy a műtét előtt véletlenül hamis pozitívat mutasson a PCR teszt, mert akkor azért nem műtöttek volna meg.

Ezt csak azért írtam le, mert sokkal aggasztóbb az a tény, hogy a korona ürügyén több tízezer ember nem kap orvosi ellátást, ami miatt sajnos sokan szenvednek, és sokan meg is halnak. Én sem élnék már, ha hagytam volna magam.

Nem mintha annyira szeretnék ebben az egyre inkább borzalmas világban élni, de nem voltam hajlandó azért meghalni kínok és szenvedések közepette, mert nem kapom meg a nekem járó ellátást, amiért havonta fizetek.

Pár hete a mentő vitt el a fogorvosi rendelőből, mert fulladásos rohamot kaptam az adrenalinnal kevert lidocain injekciótól.

Neked azt tanácsolom, hogy ne stresszelj, mert különben sose lesz vége a rettegésednek. Mindig jönni fognak újabb és újabb mutánsok, mindig újabb oltások fognak kelleni, mert a régi már nem véd, az oltások sose érik utól a mutánsokat, az életedet pedig pokollá fogja tenni a félelem.

Különben is bármikor meghalhatunk a koronától függetlenül is. Más betegségben, balesetben, akármiben. Ennyi erővel ezen is stresszelhetnénk, hiszen nem tudjuk, hogy mikor távozunk. Ha menni kell, akkor úgyis elmegyünk, semmit se tudunk tenni ellene.

Foglald le magad más dolgokkal, amik érdekelnek és megnyugtatnak, ne olvassál folyton a történésekről. Hallgass tudatalattira ható relaxációs, nyugtató, gyógyító zenéket, nekem nagyon sokat segítettek.

Átmentem egy rakás szörnyűséges dolgon, és itt vagyok, akkor se rettegtem, most se rettegek. Nyugodt vagyok és ez egy nagyon erős védekező fegyver.

Remélem most már jobban vagy. :)

15-ös sajnálom, hogy ennyit szenvedtél :( Nekem is volt két rokonom, akiket nem láttak el a cov. ürügy miatt, ezért megis haltak. Inkább ez a legszörnyűbb az egészben, hogy sok orvos nem teszi a kötelességét és hagynak szenvedni, majd meghalni másokat. Pedig tehetnének! Szóval kérdező, ne rettegj ettől, hogy elkapod, van ennél rosszabb is, de azzal is szembe lehet nézni.

Jó egészséget a továbbiakban!

Kedves 16-os: Köszönöm szépen az együttérzésedet.

Szerintem is ez a legnagyobb gond itt, hogy az orvosok szégyenérzet és empátia nélkül hagyják kezeletlenül meghalni azt a rengeteg embert. :(

Nekem mázlim volt, de ezer-és ezer embernek nem volt. Úgy mondogatják, hogy minden élet számít, de közben meg egyáltalán nem érdekli őket, hogy ki él és ki hal. Amikor a fogászatról bevittel, leteszteltek a mentőben, aztán a kórház bejáratától nem engedtek tovább, mert az épületbe csak ott végzett teszttel lehet belépni.

Így 5 perc különbséggel kétszer is leteszteltek, amiből egy is borzalmas érzés. Aztán bejutva (este 9 volt) leültettek a váróba és amikor még mindig szédelegve, émelyegve, kiütve a rohamtól gyógyszert kértem a délután óta tartó szörnyű fejgörcsömre, a nővér mérgesen közölte, hogy nem tudnak ellátni, mert tele van covidosokkal az osztály, és van aki már 5 órája vár, ne számítsak arra hogy másnap reggel előtt ellátnak. Ezért fogtam magam, és megszöktem, olyan pocsékul voltam, hogy inkább otthon akartam meghalni, hiszen ott úgyse látnak el.

Három napig regenerálódtam otthon, nagyon megviselte a szervezetet a roham, a fejem még másnap is fájt. Nem hála az ügyeletnek/orvosoknak, hogy még élek.

Így meg úgy fontosak vagyunk, de valójában semmit se számít nekik az életünk, gyógyulásunk, egészségünk. Borzalmas, komolyan :(