Mit kezdhetnék ebben az esetben?

Nem tudom, hogy ide illik e a kérdésem...

Egész életemben befelé forduló típus voltam, mindig is kedveltem a magányt, és az egyedüllétet, igazán akkor éreztem jól magamat, ha magamban voltam, de ez ritkán adatott meg a család miatt és a munkahely miatt, ahol emberek között voltam. E mellé a rossz családi körülmények miatt, kissé depresszív hajlamú lettem, amit fel tudok mérni, és küzdök is ellene tudatosan. Egész életemben kísért egyfajta üresség érzet, ami miatt nem leltem meg a boldogságomat, minden olyan üresnek, feleslegesnek, értelmetlennek éreztem. Pedig sokféle hobbival, több szakmával, és munkahellye, világi utazással, és új emberek megismerésével próbálkoztam, még egy kutyaiskolás tanfolyamot is elvégeztem, és mindez a befelé forduló énem miatt, nem volt egyszerű, de be akartam tölteni az űrt az életemben. Ideig óráig, napokig, hetekig ment is, de mindig visszatért ez az érzés, és a depresszív érzet mellé. Csak egyetlen dolog volt hosszútávon eredményes, amikor nagy nehezen sikerült összejönnöm egy nővel, és a vele való kapcsolat és az ebből adódó másikkal való foglalkozás teljesen rendbe tett arra az időszakra. Egyszerűen elmúlt minden addigi lelki problémám, és az adott kapcsolatok végéig elő sem jött újra. Ám amikor szakítás van, szinte azonnal visszajön mindez, méghozzá fokozott állapotban, ami úgy is marad. A legutóbbi szakításom után, már az öngyilkosság gondolatai forog a fejemben, ami nem normális. Ezelőtt sosem volt ilyen gondolatom. És nem tudom, hogy mit tegyek, mivel jöjjek ki ebből az állapotból. Tudom menjek agyturkászhoz, de arra sajnos nem telik, mert... mind1 az hosszú, kell a pénz másra, és itt nem mobilinter kifizetésére, vagy cigire gondolok, amiket simán elhagy az ember.

Szóval nem nagyon tudom, hogy mit tehetnék, hogy helyretegyem magamat. Esetleg bármi ötlet, ami nem a pszichológust javasolja és nem trollkodik?