Állandó halálvággyal és önutálattal küzdök (utálom magamat, mint a sz*rt), ezért szeretnék vmi hatékony és bevált önismereti tréningen részt venni hogy jobban megismerjem magamat. Hol találok ilyet?
Aki a gyógyszerrel vagy a pszichomókusokkal jön, az instant dislájkot kap. (Mindet kipróbáltam, rengeteg időt, pénzt, energiát pazaroltam rá és semmi sem használt. Ezért ha valaki vagy a gyógyszer, vagy a pszihomókus vagy pszichiáter nevét említi nálam, arra már a bicska nyílik a zsebemben. Engem jobban érdekelnének az ilyen csoportos személyiségfejlesztő szakkörök.)
Engem pontosan ezért érdekelne az ilyen bevált személyiségfejlesztő tanfolyamok, amelyek már más embereknek is tudtak segíteni. 30 éves vagyok, jelenleg szemétszedésből élek, alkesz is vagyok de amúgy érdekel a művészet, a csillagászat a természet, a kémia, a fizika, az állatvilág, a történelem, a nyelvészet és az antropológia, de elsősorban a gasztronómia (ugyanis nagy fanja vagyok más nemzet konyháinak).
De az a baj hogy még annyira sem becsülöm a saját életemet, mint az általam gyűjtött szemetet, vagy egy "törött kabátgombot" - akárcsak Kvasztics Fedor (ld. Rejtő, Elátkozott part). Viszont valahol legbelül érzem hogy több volna bennem ennél (sok nyugtalan álmom is van emiatt). Nem akarok úgy meghalni, hogy ne ismertem volna meg testközelből más nemzetek kultúráját, ételeit, esetleg az állat és növény világot, vagy minden mást, ami az érdeklődéseim tárgyát képezik.
De ez a rohadt reménytelen és kilátástalan helyzet (azaz tudom hogy jobb is lehetnék mint holmi guberáló, de szánt szándékkal bebeszélem magnak hogy nincs semmi ambícióm - amit a "drága családtagjaim" aggattak rám gyerek és tinédzserkoromban - emiatt soha nem jutok egyről a kettőre, mivel ÉN MAGAM húzom vissza magamat mindig. Jó volna egy kis külső támogatás, egy kis biztatás. (A "szeretet" nevű dolgot nem említem, mivel ez a fogalom számomra ismeretlen - én csak a pénzben mért értékét ismerem.)
Ezért - márha volna ilyen tanfolyam, ami valakit elindít az "emberré válás" útján, arra szívesen befizetek.
Ha meg nincs, akkor marad a csövezés, az ivás, végül pedig a "kötél". (Ilyen mocsok, ellenséges, gyűlöletes világban úgy sincs sok értelme az ember életének, hiába vannak "érzelmei" vagy "vágyai" az adott embernek.)
válasza: válasza:Azta. Pedig nagyon érdekes személynek tűnsz, még ha most nem is szereted magadat. Ha ilyen sz*r volt a gyerek- és tinédzserkorod, ráadásul a munkádat sem szereted finoman szólva, legyél magadra büszke, hogy ezek ellenére még mindig ott van benned egy nagy rakat kíváncsiság, érdeklődés a világ felé. Ez a kulcs.
Beszélsz esetleg valamilyen nyelvet? Csak azért kérdem, mert olvasva az írásodat, az jutott eszembe, Neked utaznod kéne. Akkor látnál más kultúrákat, konyhakultúrákat. Az utazás jó az önismeretre is. És utazni manapság meg már mininális pénzből is lehet, ha elmakogsz angolul. (Pl önkénteskedéssel). Persze nem kell életcélnak lennie az utazós életmódnak, de 1-2 évet így eltölteni szerintem életmentő, felfogás megváltoztatható lehet.
L/26
válasza:"Neked utaznod kéne. Akkor látnál más kultúrákat, konyhakultúrákat. Az utazás jó az önismeretre is. És utazni manapság meg már mininális pénzből is lehet, ha elmakogsz angolul. (Pl önkénteskedéssel)."
Mondjuk fogalmazzunk úgy, hogy rátapintottál a lényegre. Igaz én férfi vagyok, te pedig nő, de nálam már rég nem számítanak a nemek, hanem maga az EMBERI LÉNY - azaz nem számít sem a bőrszín sem a nem, sem a hovatartozás - aki nem akar és nem is árt az embertársainak, számomra onnan kezdődik az "emberi lény" fogalma.
Én mondanám azt hogy szívesen önkénteskednék bizonyos ázsiai országokban - azaz szívesen segítenék más nehéz sorsú emberek életét könnyebbé tenni, ha erőmből telik.
Az az igazság hogy én a karmában hiszek még akkor is, ha a mostani életem annak nem megfelelő.
Viszont én most pontosan egy olyan életet élek, ami a karmával ellenkezik (azaz beleestem a negatív egoizmus - a negatív önzőség, önsajnálat) csapdájába.
"Utolsó vagyok, bocsi, lehet félreértettem a kérdésedet."
Nem, nem értetted félre. Ugyan én jelenleg egy "negatív egoista" személy vagyok, de jó volna valami olyasmit tenni, ami által érezni tudnám hogy én egy emberi lény vagyok (azaz valami "igazán jót tenni").
Sajnos én az embereket - családból és ismerősökből kiindulva nemigazán kedvelem, viszont nagyon szeretem a természetet és az állatokat.
De az a baj hogy állandón lehúzom magam az olyan gondolatokkal "hogy te egy senki vagy, egy büdös proli féreg, egy szemétszedő senki aki csak a megdöglést érdemli". (Még mindig kísértenek a "szülői intelmek".)
Ha nem is személyiségfejlesztő tanfolyam, akkor legalább egy olyan emberekből álló közösség (pl. akiknek a céljai őszinték és nem profitorientáltak), akik az embert képesek kirántani ebből a jelenlegi posványból és talán a társadalom hasznos tagjává formálniuk (nekem ez minden vágyam).
válasza:Én önkénteskedés alatt nem feltétlen a legnagyratörőbb de talán legmegterhelőbb önkénteskedést értem, mármint a sanyarúbb sorsú embertársak megsegítését. Hanem valami olyasfajta önkénteskedés, ami Téged érdekel, az állatokkal, vagy főzéssel függ össze. Akár egy olyan farmon, ahol saját növényeket termesztenek, saját állatokat tartanak és abból élnek, abból főznek. Persze ha vega vagy, akkor ez nem játszik, de növénytermesztés még mindig szóba jöhet, és ahhoz is magasan kapcsolódik a gasztronómia. Csak opciókat mondok. Ehhez az akcióhoz kell egy odarepjegy, meg egy kis nyelvtudás, és annyi. És amúgy lehet találni olyan helyet, ahol az adott orszég minimálbérnyi fizetését megkapod. Abból meg, a biztosított szállás+kaja mellett félre lehet tenni.
Amúgy ne gondold, hogy a mostani helyzetedben nem teszel jót nap, mint nap. Szemetet szedsz, nem? Ha te nem szednéd, az utcát elborítaná a szemét... valószínűleg nem ez volt a vágyad réged, de attól még jót teszel és ez is hasznos. Másfajta síkon, mint ami manapság elvárt meg mint amit belénkpofoztak, de igenis jó. (De ettől még lehet ambiciód a másra:))
Pesten róluk hallottam, nekik vannak különféle csoportjaik, nézd meg, ha nem jön be, akár infoért is elmehetsz szerintem hozzájuk, hogy ők tudnak-e ajánlani valamit:
megallo.org
# 5
Köszönöm szépen, de úgy láttam hogy ez a [link] elsősorban a "fiatalokkal" foglalkozik. Én pedig a "30 évemmel" nemigazán számítok már fiatalnak. Egyébként is hülyén nézne ki az ilyen tizenéves tinik között egy ilyen hozzám hasonló "vénember". 🙂
A mai emberi társadalom felfogása szerint, az ember amint túllépte az 3. tizest úgy, hogy közben semmi hasznosat nem tett le az asztalra, onnantól az emberélet veszett fejsze nyele. (Nagyon sok helyen hallottam is vissza, 25 a max. legfelső korhatár amíg az emberből lehet valaki, onnantól már csak lefelé vezet az út. Én pedig már rég túlléptem ezt a határt.)
A társadalom amúgy is a "fiatal munkaerőre" van ráállva, akik még ambiciózusak és könnyen formálhatók az adott társadalmi berendezkedés és felsőbb elvárások igényei szerint. Hogyan szállhasson velük versenybe egy olyan ember, aki már rég elérte az átkos XXX-et?
válasza:Ugyanaz vagyok.
Nem írnak korhatárt, nincs kikötve, szóval szerintem simán beleférsz a 30 éveddel. Szerintem az még nevezhető fiatalnak - 40-50től már mondanám, hogy hát igen, lehet kilógnál, de ki tudja, lehet vannak még mások is ilyen életkorral. Figyu, szerintem egy próbát megér. És ha esetleg tényleg azt mondják, hogy ezzel a korral ne ide, akkor meg tuti tudnak Neked valami olyan más helyet ajánlani, ahol szeretettel várnak.
Amúgy amiről írsz én nem teljesen így tapasztalom - az ember bármikor belekezdhet valami újba, ha lelkes és szereti csinálni, annak meglesz a gyümölcse, függetlenül az életkorától. Persze itt most nem feltétlen balettra gondolok... de nem kell ilyen sötéten látni a jövőt, 30 vagy, fiatal vagy, még csomó mindenbe belevághatsz, sok mindent kihozhatsz magadból.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!