Miért érzem jól magam, ha a pszichopata barátomat manipulálom?

Úgy teszek mintha empátiát éreznék az irányába és próbálnám megérteni. Közben egyszerüen csak iszonyú jó érzés, hogy bármilyen személyiség eljátszását ki tudom nála manipulálni, pontosan tudom hogy nem érez, de ha akarom úgy tesz, mintha sajnálna, vagy kedvelne. Olyan baráttá tudom manipulálni, amilyen barátra szükségem van. Rajta kívül meg nincsenek barátaim, bár rengetegen azt hiszik, hogy azok, de nem tudnak valami miatt foglalkoztatni. Sokszor nincs kedvem hozzájuk, nem érdekelnek a hülyeségeik, úgy teszek mintha érdekelne, mert akkor a barátaim maradnak. 10böl 9-en tüzbe is tennék értem a kezüket, mégis irritáló néha kapcsolatot tartani velük. Megerőltető.

Nem értem mi szükségem van rájuk és miért csinálom, mert azt sem értem mire jó egy barátság. Szerintem egy kapcsolat (akármilyen kapcsolat) nem több mint hogy emberek kölcsönösen kihasználják egymást. Ennek megfelelően az íratlan szabályt betartva én is hagyom néha, hogy kihasználjanak.

De erre a pszichopata barátomra igazából szükségem van, mert hiányzik, ha nem mondja azt, amit hallani akarok, ö pedig probléma nélkül lelkiismeret furdalás nélkül szemembe hazudja, amit hallani akarok töle.

Mi lehet velem a baj?