Borderline-ok mindegyikotok allandoan szakmat, erdeklodesi kort, terveket stb valtoztat?

terveket talán annyira nem, de ezen felül még szexuális orientációt is

👍

Konkrétan állandóan. Mindig elhatározom, hogy leállok, megállapodok egy dolognál, mert így nem lehet élni, de nem tudok.

Sosem érzek semmit elég jónak és van egy belső feszültségem minden új élethelyzetnél, hogy ez sem lesz jó, még ha élvezem is, már az elején váltanék másra, újabb terveim vannak. Érdeklődési köröm is állandóan változik, ez kiterjed a gondolkodásomra, elveimre, öltözködési stílusomra, beszédstílusomra. Teljesen észrevétlenül, de mindig befolyásol valami/valaki, akár egy teljesen ellenkező irányba. A hajamat is 2-3 hetente más színűre festem, mert mindig mást érzek jónak, amit pár hete még életem színének éreztem azt hirtelen a semmiből annyira megutálom, hogy teljesen idegbeteg vagyok, szorongok, nem megyek ki a lakásból addig amíg nem tudom megváltoztatni.

Szexuális irányultságomra is igaz, mindig az aktuális választásomra azt hiszem, hogy megtaláltam az igazi identitásomat, utána pedig fogom a fejemet, hogy hogy lehettem ilyen hülye, nem is vagyok az. Hetero/meleg/biszexuális/aszexuális/pánszexuális váltakozik, egy ördögi kör igazából, naponta tud változni.

Igazából kicsi korom óta ilyen vagyok csak akkor még észrevétlenebb és ártatlanabb volt, hogy minden héten teljesen más játékkal játszottam, más embereket istenítettem. Éjjel-nappal a Bravo újságokban lévő "személyiség" teszteket töltöttem/ gyártottam magamnak, hogy valahova be tudjam kategorizálni magam, nálam ez mindig probléma volt, hogy annyi minden érdekel, szinte mindent magaménak érzek, hogy nincs is igazából kiforrott, stabil személyiségem. De el sem tudom képzelni, hogy valaha lesz. Több pszichiáter/ pszichológus mondta már, hogy régóta elnyomom az igazi énemet, mert mindenkinek meg akarok megfelelni, ezért vagyok egy ekkora káosz, nem merem önmagamat adni, meg hogy éretlen vagyok...Lehet benne igazság, de szerintem itt többről van szó, amibe ők nem látnak bele. És senki nem hisz nekem, hogy nekem soha nem volt stabil az önképem, mindenki keresi, hogy a gyerekkorom melyik pontján lett szétzúzva a személyiségem. Mára kezdem elfogadni, hogy én egyszerűen ilyen vagyok, instabil és változó. Sokszor idegesítő és frusztráló, de sosem unatkozom, mindig van valami új irány, amit éppen a fejembe veszek, még ha nem is valósítok meg mindent a fejem 0-24 zizeg, ez van, el kell fogadnom.