Hogy tudnám a szorongást enyhíteni?

Mióta kollégista vagyok, és nem vagyok otthon, ősszel mindig rámjön valami halálfélelem szerű. Ilyenkor nem látom értelmét az életnek, és bármit csinálok, mindig az a kérdés jön fel bennem hogy "minek, ha úgy is meghalunk?" Ezt nem valami depresszió szerű beletörődés kíséri, hanem durva szorongás, talán valami pánik szerűség is. Ez tavaly jelentkezett először, az valami borzalmas volt, de egy hónap alatt elmúlt. Folyamatosan sírtam, remegtem, enni sem tudtam,abban az egy hónapban fogytam is. Rengeteget voltam otthon de csak egy kicsit enyhült, a szüleimre is nagyon ráijesztettem. Egy alkalommal voltam pszichológusnál, de akkor már javulófélben voltam, ezért a pszichológus sem vett komolyan, ami kölcsönös volt. Na mostanában megint megjelent ez az érzés, és rettegek hogy olyan durván fogok szorongani, mint anno egy éve. A honvágy is megjelent, sajnos a családi hátterem miatt folyamatosan aggódom a szüleim miatt, hisz szinte én nevelem őket, és nem ők engem. Rengeteget utánaolvastam ennek de még mindig fogalmam sincs, hogy mi lehet a bajom, hogyan tudnám enyhíteni. Szerint meg sem tudtam normálisan fogalmazni, mit érzek:D Mit ajánlotok, mit csinálhatnék,hogy jobban legyek? Így a tanulásra és a tanórákra sem tudok koncentrálni, mert folyton kavarognak a gondolataim. Az alvás sem igazán megy. Elnézést ha nagyon zavaros lett a kérdés,elkeseredettség miatt írom ki, mert eddig azon kívül hogy megértettek, senki nem tudott segíteni, akinek beszéltem róla. Hátha itt van valakinek tapasztalata erről, tuti nem vagyok egyedül ezzel a problémával

16/L