Depresszióra mi a gyógyír?

Még valamit elmondanék, csak hogy érezd a súlyát annak, egy apa mennyire tönkre tudja tenni a gyerekét érzelmi zsarolással és mártírkodással:

19 évesen jöttem el otthonról, most 29 éves vagyok. 10 év alatt számtalan szakembert, pszichológust, pszichiátert és egyéb segítőt kellett megkeresnem, hogy az életben való nehézségeken átsegítsenek. A férjed mártírkodása és zsarnoksága el fogja nyomni a gyerekeid érzelmeit, és ha nincsenek az érzelmek kifejezve, érzelmi fejlődés sincsen... 100%, hogy verbálisan is terrorizálni, becsmérelni fogja őket, soha, semmi nem lesz jó neki, amit csinálnak, vagy nem csinálnak.

Visszatérve, 22 évesen ott tartottam, hogy nem tudtam megvédeni magam konfliktus helyzetben, nem tudtam képviselni az érdekeimet az életben. Ez egy olyan dolog, ami az önfenntartás egyik alapja. És egyébként egészséges lelkű gyerekeknél tinédzserkorban AUTOMATIKUSAN tanulódik meg. Azaz nem 22 évesen jár egy normális ember pszichológushoz azért, hogy ki merje mondani egy konfliktushelyzet során, amit érez... Csak hogy éreztessem veled. Az agressziótól féltem, hiszen apám agresszív volt, a te férjed is agresszív, csak szólok. Tipikus ki az úr a háznál hozzáállás és ha nem körülötte forog minden, akkor mindenkit büntet maga körül. A férjedet dühíteni fogja, hogy a gyerekeid állandóan téged akarnak, mert őt nem szeretik, nekik ő nem egy bizalomkeltő jelenség és mivel nincs semmi önkritikája, ez még több feszültséget generál majd benne és ezért még jobban cseszegetni fogja a gyerekeidet ok nélkül. Illetve talál majd okokat, de nem arról fog szólni valójában az egész. Ellenszegülés esetén ismételten mártírt csinál majd magából, hogy mindenki összefogott ellene és ellene van az egész világ. A gyerekeidbe BŰNTUDATOT és SZÉGYENT fog ágyazni ez az ember, amelyek a legkegyetlenebb érzések, amelyek a lelket belülről őrölik fel. Végük lesz a gyerekeidnek, mint a botnak, szerencsétlenek, önizalomhiányosak lesznek, először majd csak azt veszitek észre, hogy egyre érdektelenebbek mindennel kapcsolatban, stb, sokat alszanak, zombik, stb... AZelőtt kell még megelőzni a bajt, mielőtt még a gyerekből eltűnik az élénkség és magabiztosság, mert amint félénkké válik, ott a baj és onnantól kezdve HALOTT ember lesz! Ezt akarod a gyerekeidnek? Érnek neked annyit a gyerekeid, hogy ott hagyd ezt a mocskot? Téged minősít, ha nem! Főleg, ha anyád vagy más rokon segít, akkor főleg tedd meg! Igen tudom, hogy félsz, hogy mi lesz, ha anyukád csúnyán fog velük bánni, de egy anyós rossz magatartása nem lesz rájuk olyan negatív hatással, mint a saját apjuktól érkező elutasítás és harag! Ha kíváncsiak az apjukra, akkor mehetnek hozzá látogatni, de ha nem, akkor NEM ÉRDEMLIK MEG, hogy összezárva legyenek egy ilyen elmebeteggel! Vedd komolyan! 25 évesen bántalmazó kapcsolatban voltam, ahol zsaroltak és erőszakkal próbáltak megfélemlíteni, szerinted miért? A szexuális életemről hadd ne is beszéljek, milyen nehézségekkel teli volt. Úgy kellett megtanulnom a nevetést is kiengedni és megengedni magamnak, hogy egyáltalán nevethessek. 1 éve tudtam meg, milyen olyan környezetben lenni, ahol elfogadnak, mert már majdnem harminc évesen tudtam csak elképzelni, hogy nem bántanak az emberek magam körül. Ezt akarod a gyerekeidnek? Soha nem lesz vége. Apám miatt örökké csak vergődni fogok, hogy megoldjam a lelki gondjaimat. Nincsen vége, most is depressziós vagyok, szedtem gyógyszereket is, aludni se tudtam, azt hittem teljesen megzakkanok, beraktak a pszichiátriára is, teljesen tönkre vagyok menve!!! Ennek ellenére EGYEDÜL tartom magam fent, segítség nélkül, pontosan fizetem a lakbért, rendesen bejárok dolgozni, tisztán tartom a lakást és ami a legfontosabb, hogy nem keresek magam mellé párt, akinek mártirkodhatok és akitől elvárjam, hogy elviseljen! Kicsit gondolkodj el ezen. Mi a férjed baja? Én volt, hogy 2 órát se tudtam aludni éjszakánként. Mégis bementem másnap dolgozni! Sőt, én odáig eljutottam, hogy meg is akartam halni. Szóval a gyerekeid apja ténylegesen csak egy ragadozó, nem pedig olyan ember, aki valójában bajban lenne... Majd a gyerekeid lesznek bajban, ha nem szabadítod meg őket ettől az embertől. És akkor majd rájössz, de már késő lesz. Lassan 30 éves vagyok, 10 éves korom óta kb 2 olyan évet tudok mondani, amelyben emberhez méltóan boldog voltam és azt éreztem, hogy érdemes élni. Kicsit gondolkodj el akkor szerintem ezen, meg az arányokon... Nem fogod tudni SEMMIVEL sem helyre hozni ha hagyod hogy ez a ragadozó elevenen felfalja a kölykeid egy életre, járathatod majd őket pszichológusról pszichológusra, nyomorékok lesznek, meg fogja őket nyomorítani egy életre emberileg és mindenhogyan!