A borderline vagy a bipolaris zavar a rosszabb?

Amelyik van!

Ne ezen vacillálj, hanem döntsed el, mikor és melyik orvoshoz mentek, hogy hozzáértő mondhasson véleményt!

Ez nem verseny. Nincs olyan, hogy rosszabb vagy jobb.

Ha súlyos a problémája, akkor mindkettő éppen ugyanannyira rossz.

Hát ha a kettő közül kellene választani akkor én bipoláris lennék. Viszonylag jól kezelhető.

A borderline viszont háááát én az ő irányukban nem vagyok túl empatikus. Szenvednek a betegségük miatt, de a környezetük jobban szenved. És lényegesen rosszabbul kezelhető.

Mindkettő másképp sz*r.

Bármelyik is van a lányodnak, biztosan nehéz neki a tünetei miatt.

A mai modern pszichológiában már spektrumokról beszélünk, így nem lehet összehasonlítani a kettőt, hogy melyik a rosszabb. Ha súlyosak a tünetek, akkor ugyanolyan rossz. Egy súlyos bipoláris zavar esetén a beteg néhány napig lehet impulzív, hiperaktív tüneteket produkál pl. remeg az egész teste az izgalomtól, össze-vissza ugrál, rángatózik, hallucinál, nem alszik, az azt követő pár napban pedig nem bír felkelni az ágyból, végtelenül kimerült, motiválatlan, öngyilkosságot kísérel meg.

Súlyos borderline esetében hasonlóak a tünetek, a beteg bántalmazza önmagát, mentálisan összeomlik, hallucinál, paranoiás, téveszméi vannak, hisztérikus.

Tehát a tünetek valóban hasonlóak.

Nem tudom mennyire hozzáértő szakemberek kezelik, de ha megvan a diagnózis, akkor mindenképpen olyan pszichiátert és olyan terapeutát keressetek, aki a betegségre szakosodott. Semmi értelme pl. ha borderlineos begyógyszerezni. Abban az esetben dialektikus viselkedésterápia, sématerápia, kognitív viselkedésterápia való neki. Általában a képzetlen, elfogult pszcihiáterek taktikája, hogy csak a tüneteket kezelik. De a tünetek nem a probléma forrásai, hanem a probléma megnyilvánulása. Egy jól képzett pszichiáter és egy jó terapeuta pedig ebben a szellemben kell, hogy foglalkozzon a lányoddal! A gyógyítás kell, hogy legyen a céljuk, és kerülni kell az olyan attitűdű orvosokat, akik: "hát mert én vagyok és én azt mondtam". Ezek többet ártanak, mint használnak, egy életre megbélyegezhetik a lányodat ráadásul a neki szükséges kezelést sem fogja megjapni, ami a gyógyulását elősegíthetné.

Bipoláris zavar esetén terápia mellett szednie kell hangulatstabilizátorokat.

Ha hozzáértő orvos kezeli a lányodat, akkor a betegség kialakulását is figyelembe kell vennie! A borderlinenak már gyermekkorban is vannak jelei! Beilleszkedési vagy viselkedési zavar.

Légy magaddal őszinte kérlek néhány percre. A lányod születése után volt szülés utáni depressziód? Stresszes voltál valami miatt? Bánthatta őt valaki? Akár te, akár az apja, nagyobb testvére, nagyszülő? Bölcsibe adtad? Várt és tervezett gyermek volt?

Ha nem tudtál érzelmileg 100%ig velelenni, akkor már megvan rá az esély, hogy elkezdődjön a gyereknél egy eltérő érzelmi, pszichés fejlődés, ami később kialakíthatta a borderlinet.

Kisgyermek és gyermekkorban a lányod negatív érzéseit (harag, szomorúság, fájdalom), hogyan kezeltétek? Érezhette úgy, hogy nem mutathatja ki a családotokban az érzéseit, mert akkor büntetés, szidás jár érte vagy verbális megszégyenítés vagy pedig figyelmen kívül maradtak az érzései? (Érdemes Linehan-tól az érvénytelenítő környezetről olvasnod!)

Esetleg valami trauma érhette? Válás, költözés, erőszakos ember vagy alkoholista a családban, újraházasodás, haláleset, iskolai kiközösítés, bántalmazás, szexuális erőszak stb.?

Fontos tudnod, hogy a borderline nem hangulatzavar, hanem személyiségzavar. A betegnek nem csak a hangulatában vannak változásai, hanem önmagával, az identitásával kapcsolatban is csak tapogatózik. Gyakran szerepeket játszik, mert nem tudja ki is ő valójában.

A két betegség egyébként egyszerre is előfordulhat.