Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Elmúlik az IBS valaha? Egyetem...

Elmúlik az IBS valaha? Egyetem/ Munka + IBS?

Figyelt kérdés
20 éves lány vagyok és kb 8 éve szenvedek az ibs-től. A folyamatos hasmenés mostanában ritkábban jön elő, inkább a szorongással van gondom, ami miatt sokszor nem merek elindulni pl. az egyetemre (ami fontos lenne, mert csak 3 hiányzás megengedett a legtöbb órán). De persze itthon semmi bajom sincs. Már sok mindent kipróbáltam (duspatalin, mentatea,légzéstechnikák), voltam pszichológusnál is, de rossz helyen kezdett el keresgélni, ugyanis nincs semmilyen ételallergiám - ez is bizonyítja hogy fejben kéne változtatni - és gasztroenterológusnál is. Még a kialakulásának az okát is ismerem és tudom hogy hülyeségeken izgulok általában, de ez attól még egy valós probléma.Tehát a lényeg, hogy nem vagyok kezdő a témában, de most egy újabb óra kihagyása után kétségbeestem. Igazából több kérdésem is lenne: van valaki hasonló helyzetben,(mármint az egyetemmel kapcsolatban) és van rá valami jó megoldása? pl . elfogadnak erre igazolást és lehet több hiányzásom (nem vagyok benne biztos, hogy ezt más is egy betegségként értelmezné)? Van olyan, akinek az IBS teljesen megszűnt (ha igen, hogy csinálta)? Vagy olyan, aki ennyi éve szenved vele? Előre is köszönöm a válaszokat és bocsi a regényért! :)

2019. nov. 13. 08:12
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
62%

Soha nem fog elmúlni, megszűnni teljesen.

20 eve küzdök vele 😭

Szedtem rá gyógyszereket, gyógynövényes készítményeket, ideig óráig használnak csak.

Szörnyű így ezzel élni.

Az egész család rám vár ha indulunk v.merre, mert vissza kell rohangálnom.

Időre menni valahová kész katasztrófa.

Akkor enyhült mikor rendszeresen mozogtam.

2019. nov. 13. 08:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
62%

21 éves férfi vagyok.

Mióta élek azóta kínoz ez engem. Már gyerekként is folyton hasmenésem volt és görcsölt a hasam. Mindent szedtem már rá amit lehetett... Duspatalin-t is.

Nincs étel allergiám se cöliákiám. Igazából nem tudom kiszámítani, mikor fog történni a baj. Rengeteget hiányoztam a suliból emiatt. Felszálltam a buszra, jött a görcs (pedig otthon reggel már 4x voltam!) 20 percig bírtam, leszálltam bementem a mekibe elvégeztem a dolgom és hazamentem. Egyszerűen nem lehet így élni :D Órán is már izomból szorítottam a radiátort olyan fájdalmaim voltak.

Az is tök gáz amikor otthon egy nap 10x megyek ki a wc-re ilyen 20 percenként. Szüleim csak fogják a fejüket. Vannak jó és rossz periódusok. Utoljára kb 15 napja volt ilyen problémám. De most jelenleg nyugodtabb életet élek. Ha suliztam és vizsgáim voltak akkor szinte mindennapos volt a fájdalom, a görcs és a hasmenés...

Háziorvosom jóarc volt, mindig igazolta az ilyen egy-egy napokat. Egyszerűen tényleg nem tudok elindulni ha rám jön... Csak mondok egy példát. 5:50kor keltem a sulihoz és 6:40kor kellett volna indulnom. 7:10ig a wc és az előszoba közt szaladgáltam. Inkább ilyenkor már be se mentem, mert utána egész nap fájt a hasam.:)

2019. nov. 13. 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszaitokat! Nem hittem volna, hogy ilyen hamar reagál majd valaki. :D

Sajnálom, hogy ti is ezzel szenvedtek. Úgy látom az én röpke 8 évemmel meg sem szólalhatnék. :D Én is úgy látom, hogy vannak könnyebb és nehezebb periódusok és nagyban összefügg a lelki állapottal. Tehát amikor eleve depressziós voltam valami miatt, vagy vizsgáim voltak, akkor nehezebb volt, mint általában. Úgy látom, nagy szerencsém van, hogy valamilyen szinten azért enyhült ez nálam. A hasmenéses dolog már nem nagyon jön elő, amint már írtam. Persze hirtelen van, hogy rámjön, de akkor elmegyek ahányszor kell. Abban is szerencsém van, hogy a szüleim támogatnak és segítenek - anyának is hasonló gondjai voltak régen, de neki teljesen elmúlt. Ezért hiszem, hogy legyőzhető. :D

Megvannak a saját technikáim egyébként, ti nem tudom, hogy vagytok vele. Pl. nagyon korán kelek általában, ha reggelre kell mennem, hogy legyen időm mindent elintézni, kicsit korábban indulok (ha el tudok indulni), hogy a suliban is legyen időm, van nálam mindig gyógyszer szükség esetére, és sajnos nem szoktam nagyon enni napközben, ami egy nagyon rossz szokás. Most már annyit fejlődtem, hogy pirítóst vagy valamilyen gyümölcsöt, azért bekapok.

Az a legrosszabb, hogy mivel nem szervi hanem lelki eredetű, ezért nehezebb ezt kezelni, főleg úgy, hogy egyedül kell vele megbirkózni. És ami igazán segíthet, az nem gyógyszer, hanem a gondolkozásunk megváltoztatása. Nekem azért alakult ki, mert egy kellemetlen dolog történt valakik előtt, amikor 11 évesen egyedül mentem táborozni. Az utána következő tanévben, 6.-ban pedig rosszul lettem az évnyitón, és szégyelltem, hogy ki kellett mennek wc-re. Tehát mások véleményétől féltem, hogy vajon mit gondolnak rólam. És mostanában jöttem rá, hogy ez egy természetes folyamat és mindenki kimegy néha, és ezt nem kéne szégyellnem. Sőt egyáltalán gondolkodnom sem kéne rajta. Ha itthon semmi bajom a kajától, akkor máshol sem lesz. Persze ezen még dolgoznom kell, de már sokat fejlődtem. :D Szóval lehet csak a természetem ilyen, de muszáj hinnem, hogy egyszer vége lesz. :D Remélem, azért még bennetek is van egy kis remény. :)

Egyébként ez nálatok is így van, hogy alig esztek? Amikor kialakult egész suliidő alatt nem ettem semmit, amíg haza nem értem.

2019. nov. 14. 10:01
 4/14 anonim ***** válasza:

2. vagyok.

Rengetegszer volt olyan, hogy suliban nem ettem napközben, nehogy végem legyen hazafele. Persze ez egészségtelen és az ilyen böjtölésektől meg is híztam néha. Mert otthon jól bekajáltam, suliban meg éheztem. Szóval ez egy ördögi kör:)

Nálam igazából eddig semmi nem vált be. Legutóbb pl egy esti mozi végéről kellett kijönnöm, hogy elérjem az utolsó buszt. 50 percen keresztül görcsölt a hasam, magzati pózban feküdtem a hátsó négyesben. Majd nem bírtam tovább leszálltam és a spar mögött kiengedtem amit ki kellett :DDD De otthon még volt 5 darab. Hajnali 4kor sikerült elaludnom... KÁOSZ!! :D

2019. nov. 14. 10:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 A kérdező kommentje:

Na azért az elég kellemetlen! :DD Én bele se kényszerítem magam ilyen helyzetekbe. Szerencsére minden közel van viszonylag az albérletemhez, haza vonattal járok, buszra nem merek szállni, pont ilyenek miatt. :D De ez akkor nálad is úgy megy, hogy elkezdesz gondolkodni ezen, túlgondolod és bepánikolsz, nem? Pedig előtte semmi bajod nem volt. Nagyon rossz.

Én is így étkezem, hogy este sokat és előtte alig. :D Nagyon egészségtelen és egész nap éhezem :'D

2019. nov. 14. 10:36
 6/14 anonim ***** válasza:
48%

Első vagyok.


Igen ahogy irod ez lelki eredetű sajnos .

Én sokáig nagyon szégyeltem , hogy ez van velem, mara mar úgy ahogy feldolgoztam, teljesen sosem tudom.

Vannak nekem is nehezebb és könnyebb periodusaim.

Baratok tudjak mar rólam.

Na igen ha mennem kell valahová képes vagyok egesz nap nem enni.

Tic-tac állandóan van nálam :D ezzel az ehsegemet tudom csillapítani. meg tele a taskám papírzsepivel :D volt idő, mikor hatizsák, valtóruha wc papír :D ezek ma mar nem kellenek.

1 km -ről kiszagolom hol van bokor meg nyilvanos wc :D

Fiam segített jó parszor mikor együtt utaztunk jött a görcs, anya mondogasd magadban nem kell, nem kell :D ha hiszitek ha nem ez is segít .

Vagy enekelek magamban :D

Közben azakad rólam a víz .

De elerek wc ig.

Ferjem meg egy hős .

Türelmes, kivar, megvar.2 wc epitett csak miattam a hazba, ne tepjem le őket róla :D

Sokszor nyugtat, na attól ketszer olyan ideges leszek :D . De nagyon jól kezeli :)

Ami nekem mostanaban bevallt, az az enterosgél. Lecsillapitja a beleim túlmozgasat :) nezzetek utana hatha nektek is segít :)


Kitartast nektek.

Es jó egészseget :)

Muljon el ez örökre, magamnak is csak ezt kerem :)

2019. nov. 14. 10:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen! :) Igen, én is mindig keresem mindenhol a wc-t. :D De ha találok, akkor már megnyugszom kicsit. Hát engem nagyon zavar, hogy nem eszem, mert amúgy nagyon szeretek enni meg főzni is. Irigykedve nézem a szaktársaimat, akik szünetben mernek enni. :DD De hát végül is az én bajom, hogy én nem merek. Igazából már megtanultam vele együtt élni, de azért sokkal könnyebb lenne ha nem lenne. De ha valahogy bebeszéltem magam ezt a hülyeséget, valahogy le is kell tudjam beszélni magam róla. :D Talán ez a kulcs. Jó egészséget és kitartás neked is! :D
2019. nov. 14. 11:18
 8/14 anonim ***** válasza:

Lehet hipnozis lehet a megoldas nekünk :D


Erre még nem gondoltatok ?

Nekem neha eszembe jut :)

Csak felelem, és jó szakember hiánya gatol meg benne :D

2019. nov. 14. 11:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 A kérdező kommentje:

Hát éppen lehetne keresni ilyen alternatív gyógymódokat. :D

Nekem a meditáció segít néha. Meg a jóga vagy akármilyen sport,a lényeg hogy elterelje a gondolataim és levezesse a stresszt.

2019. nov. 14. 11:55
 10/14 anonim ***** válasza:

Ez az egész IBS dolog nagyon elkeserítő és allatomos állapot tud lenni. Szó szerint le hozza az embert a saját életéről. Átérzem a helyzetedet. Bár nekem nem ilyen súlyós a problémán, de én is megjártam anno ezeket a köröket a gasztrón, vártam hónapokig a vizsgálatokra, közben meg szenvedtem. Tudom, hogy nem cölikália, azóta nem voltam orvosnál, és nem is nagyon tudom mással magyarázni a történteket, mint az IBS-el . Azt tudom neked javasolni, hogy semmiképpen ne hagyd, hogy ez az állapot eltérítsen téged a céljaidtól, iskolától, munkatól, új projektektől, mert később ez csak sokkal rosszabb érzés lesz, ha valamiről egy ilyen miatt maradsz ki...

Ezek a praktikát jónak tűnnek, amiket leírtál! Bár nálam van, hogy minden igyekezet és előkeszülés hiába való volt... De ami biztos, hogyha vizsgázni megyek, akkor előtte nagyon módjával eszem és kávézom (én is egyetemre járok, már harmadik éve).

Azt én is tudom, hogy nálam hol és mikor kezdődött. 5 éve költöztem ebbe a városba, új munkahely miatt. Elég sok volt a munkahelyi feszkó egy bizonyos főnök miatt. Hatalmas elvárásai voltak, és rengeteget túl óráztam akkoriban. Plusz új város volt, teljesen új élet. Pár hónapra rá nagyjából a személyzet 95%-ka ételfertőzést kapott egy nem higénikusan tárolt személyzeti ebéd miatt. Legalább 2 hétre olyan szinten kiütött, hogy kimozdulni se tudtam az ágyból. Miután jobban lettem és kihevertem a dolgot, egy pár hét múlva mégis feltünt, hogy mégse vagyok olyan jól... Visszatérő hasmenéseim voltak, amiket már lehetett krónikusnak is mondani. Egy nap képes voltam 10x is... Sokszor hamarabb el kellett jönnöm munkából ez miatt. Elég horrorisztikus volt az a pár hónap és a munkahelyi stressz egyértelműen elősegítette ezt a folyamatot. Azután áprilisban végül elment az a bizonyos főnök és lám, június végére szinte teljesen megszűntek a panaszaim. Ez idő alatt voltam gyomor tükrözésen, ott mondták, hogy nem vagyok lisztérzékeny. 2x elő voltam jegyezve végbél tükrözésre,de arra már nem vitt rá a lélek... Túlságosan tartok tőle.

Azóta gondolom azt, hogy ez az egész stressz miatt alakult ki és lett tartós. Most meg úgy vagyok, hogy időnként előjön. Tavaly voltam 3 hónapos szakmai gyakorlaton, ahova sajnos nem sikerült maradéktalanul beilleszkednem, nem voltak túl befogadóak, így arra az időszakra megint kiújult ez a bajom. Stressz helyezetben, vizsgák előtt szinte állandó kísérő, de vannak teljesen átlagos napok, amikor mégis csak a mellékhelyiségbe szaladgálok, pedig teljesen nyugisnak éreztem akkor magam... De így random rám tör.

Ezt amúgy orvos diagnosztizálja? Tud neked igazolást adni a nehezebb napokra? Szerintem egyetemen koncentrálj a gyakorlati óráidra, hogy azokon jelen legyél és ne a 4x hiányzások miatt bukj el komplett kurzusokat. Előadásokról azért többet lehet hiányozni.

2019. nov. 16. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!