Miért vesztettem el az érdeklődésemet a világ felé? Miért nem látom a kiutat?

Az egész most szeptemberben kezdődött amikor felkerültem Pestre egyetemre vidékről. Csak a legjobb barátom jött még ide a többi ismerősöm máshol tanul nagyon messze innen... Egyedül vele tartom már csak a kapcsolatot. Egy ideje észrevettem hogy nincsenek barátaim rajta kívül és már vele sem beszélek napi szinten. Az egyetem nehéz, sokat kell tanulni, én mindent megteszek, hogy a legjobbat hozzam ki magamból de így se mindig jönnek össze olyan jól a zh-k. Tudom sokan vannak még így vele. De valahogy nem látom a végét, mikor jutok el esetleg egy diplomáig. Hiányzik a családom, a régi osztálytársak. Ritkán van lehetőségem haza menni. :( Úgy érzem hogy egyedül maradtam a nagy világban!Mindenki azt látja a környezetemben hogy milyen boldog vagyok, mosolygós, de belül minden egyes mosollyal omlik bennem össze minden. Most is itt ülök és várom a holnapi napot, de semmi motivációm nincs. Aludni se tudok mostanában, mert csak az jár a fejemben, hogy miként jutottam el idáig ennyi idő alatt? Amíg nem kezdődött meg az egyetem minden olyan jó volt! Voltak barátaim, boldog voltam! Tudom ettől az állapottól sokan vannak sajnos lejjebb... nem sajnáltatni akarom magam, hanem segítséget kérni, mert egyedül nem tudom mit fogok csinálni. Szegény Chester Bennington volt a kedvenc énekesem, és Ő is szenvedett! One More Light- számát hallgatom minden nap, mert ebből nyerek egy kis erőt. Most még nem látom a kiutat ebből az állapotból, de ezen változtatnom kell mert egyszerűen felemészt!

Köszönöm, ha végig olvastad!

19/F