Hogyan lépjek túl apró dolgokon? És mit tegyek, hogy a múlt miatt ne szomorkodjak?

Például amikor történik velem valami jó dolog az életben akkor abban a percben nagyon jó, és boldog vagyok meg minden, de amiután véget ér az a dolog, akkor én utána már nem vagyok boldog, hogy jajj de jó volt, hogy ez történt meg ilyenek, hanem utána mindig szomorú vagyok, hogy véget ért az a pillanat. És most főleg az apró dolgokról beszélek. Pl. van valami vicces dolog, amin nevetek, mondjuk baráti társaságban viccelődünk vagy a tv-ben megy valami amin nevetek és ami után véget érnek ezek a pillanatok, utána mindig szomorú vagyok és szorongok, hogy véget ért az öröm amit abban a pillanatban éreztem, meg, hogy már nem élem át őket újra. Persze megtörténhetnek újra, de az már nem lesz ugyanolyan mint akkor és ez engem kikészít. És ezeken a dolgokon nem tudok túllépni sem. Folyton eszembe jutnak ilyen dolgok, hogy jajj, de jó volt akkor, meg milyen viccces helyzet volt az, és mindig szomorkodok, hogy már vége. És képtelen vagyok lezárni ezeket magamban, de így meg kikészülök.

Kérlek adjatok tanácsot. Mit tehetnék, hogy tovább tudjak lépni az ilyen apró, jelentéktelen dolgokon? Ti hogy csináljátok? Úgy értem ti hogy nem vagytok szomorúak ilyen vidám dolgok után amikor vége? Pl. amikor nevettek valami viccesen és annak vége lesz, vagy kirándulni mentek és annak vége.