Mit mondhatna erre egy pszichológus, illetve nektek mi a véleményetek erről?

Nehéz lesz elmagyarázni, hogy pontosan mit is érzek, de megpróbálom minél jobban leírni. Kiskorom óta sokszor voltam lehangolt, ez 16 évesen átalakult egy akkor meg csak enyhébb depresszióra, ma már súlyosabb szakaszai is vannak.

Viszont mellé van egy olyan érzés bennem, hogyha pl hosszú hónapokig nem kaptam munkát, nagyon rosszul voltam es egyre depressziósabb, aztán ha rövid időn belül kaptam ket ajánlatot, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, az első ajánlat után nagy volt az eufória, de a második teljesen összezavart es túlpörgetett, úgy éreztem, hogy mar fölösleges mindkét ajánlat es bántam, hogy az egyik nem akkor jött, mikor nem csináltam semmit, így nem tudom kihasználni mindkettőt. Vagy például a pénzzel sem tudok mit kezdeni.. amikor nem dolgoztam nem volt saját pénzem es nagyon szerettem volna, aztán amikor elkezdtem sokat keresni, nagyon hamar értéktelenné vált a penz es úgy éreztem, hogy nem kell több, nem is tudtam vele mit kezdeni. De ez kisebb dolgokra is igaz, mar gyerekként is, ha két barátom egyszerre hívott el valahova, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, csak azon agyaltam, hogy miért nem akkor hívott ez az egyik, amikor unatkoztam.. tudom ez egy totális semmiség, de kis es nagy döntések ugyanúgy osszezavarnak, úgy érzem túlporog az agyam es nem tudok mit kezdeni a szituációval. Nagyon sokszor, ha nagyon akartam valamit, egyre súlyosabb volt a depressziom, ha nem kaptam meg, viszont ha megkaptam először a depressziót felváltotta az eufória, aztán nagyon hamar értéktelenné vált a dolog. A mai napig keptelen vagyok elviselni, ha egyszerre több dolog történtek velem, plane azután, hogy van amikor semmi sem történik. Es sokszor annyira össze vagyok zavarodva ilyen helyzetekben, hogy borzalmas döntéseket hozok, amit később nagyon megbanok, es újra nagyon melyen vagyok. Kapcsolatról mar nem is beszélek, ha egyszerre jött kettő aki tetszett, na abba örűltem csak bele igazán, teljesen képtelen vagyok racionális döntéseket hozni ilyenkor. Ha belegondolok, hogy egyszer választanom kell majd egy embert, akivel összekötöm az életem, fogalmam sincs hogy nyugodhatnek le mellette, mikor tudom, hogy mennyi más lehetőség van. Úgy érzem mindig a maximumot akarom kihozni mindenből es ha elkezdek csinálni valamit, mindig azon agyalok, hogy csinálhatnek mast is, ami talán meg jobb lenne. Hogy tudok depresszió után ilyen hamar eufóriát érezni, amivel aztán nagyon hamar nem tudok mit kezdeni, túlpörget, nem tudok aludni, majd a vége mindig az, hogy mivel emiatt sokszor nem tudok dönteni, elszalasztok lehetőségeket, majd újra nagyon lent vagyok. Persze a extrém hangulatingadozas a depresszió tünete, de nálam ez szerintem mar valami más, meg soha nem találkoztam senkivel, aki így érezte volna magát. Most is több lehetőség előtt állok, egy olyan periódus után, amikor halálra aggódtam magam, hogy történik-e valami majd, es most, hogy történt mar megint nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Olvastam a bipolaritasról, gondoltam ra, hogy az lehetek, de annyira mégsem egyeztek a tünetek. Szorongással is pszichológushoz akarok menni, nem tudom, hogy erről is beszélnem kellene-e neki.