Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Az élet elpusztított, tönkrete...

Az élet elpusztított, tönkretett, megölt. Merre induljak tovább ezek után?

Figyelt kérdés

Ez az egész teljesen értelmetlen. Esélytelenként küzdeni, próbálkozni, felesleges. Az elmúlt 10 évem arra ment el, hogy próbáltam megoldani, elérni olyan dolgokat, amelyek mások számára mindennapos, alap. Elfáradtam és mellette leszűrtem a tanulságot: számomra nincs megengedve a siker. Nem történt semmi nagy dolog. Olyan dolgokat vett el tőlem, ami alap. Egy idő után (~10 év) pedig feladtam. Nem is ez a lényeg, hanem az üzenet: rájöttem, hogy sehogy sem nyerhetek.

Nem tanultam meg élvezni az életet, nem tanultam meg becsapni magam, hogy hogy kell élvezni, most meg már mindegy. Jó lett volna jól érezni magam, szórakozni. De nem hagyták. Az élet, a sors. Megtanultam nem küzdeni és nem próbálkozni. Az élet nyert. Egyszerűen legyőzött.

Van még itt valaki, aki feladta? Hogy sikerült, hogy csinálta?

Nem öngyilkossági tippeket kérek, hanem a teljes feladás érdekel(ne).

30F


2020. jan. 25. 14:28
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
82%

Sajnos nagyrészt már a fogantatásnál eldől kinek mik lesznek az esélyei.

Másrészt hogy hová születsz.


Van aki -200-ról más pedig +300ról indul.

Így jobb ha nem is hasonlítod másokhoz magadat.


Általában mindig azok a csupa pozitív emberek,akiknek mindenből a jó jutott.


Mindenki csak azt tudja,amit megélt.

2020. jan. 26. 00:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 A kérdező kommentje:
Végre valaki, aki nem szemellenzővel él!
2020. jan. 26. 02:36
 13/14 anonim ***** válasza:
85%
14 éves voltam amikor megerőszakolt apám barátja... Amikor segítséget kértem otthon fogalmazzunk úgy hogy a legkisebb segítséget sem kaptam meg... Amint tehettem elköltöztem otthonról egy rozoga kis házba a 120.000 ft fizetésemmel és a hitelemmel... Se víz se villany nem volt még az elején... Baromi szűkösen éltem 10 évig. 26 évesen ismerkedtem meg a mostani férjemmel végre kicsit jobb volt anyagilag már lehetett újítani a házat... Egy év próbálkozás után végre összejött a baba... Új élet alig vártuk. 4 naposan meghalt a fiunk egy kórházi fertőzésben. A munkahelyemről is el kellett jönnöm akkora parasztok voltak a kollégáim... Sokszor éreztem azt hogy legyőzőtt az élet és nincs miért küzdeni. Feladásról még sem beszélhetünk. Előről kellett kezdenem mindent. Kis céljaim vannak semmi egetverő... Most pl szeretnék egy kiskutyát... Ha másért nem is miatta fel kell majd kelni és menni kell az úton tvább. Annak kell örülni ami van... Nem azon gondolkodni hogy mi nincs.
2020. jan. 29. 14:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:

Utolsó: nagyon sajnálom ami veled történt. Igazán erős lehetsz! Példaértékű.


Kérdezőnek: én ugyanabba vagyok mint te csak nőként. Nem tudom az érzéseket megélni. Nincs már motivációm, pedig rengeteget küzdöttem (és küzdök). Nincs egy barát/ismerős se, aki meghallgatna. Nem hiszem hogy ebből van kiút...

2020. febr. 9. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!