Mennyire mélyre ható ez a vers?

Egyedül ballagok a sötét utcákon, mint a

Reményvesztett gyerek, olyan vagyok én.

Elvesztettem mindenem, nincs semmim.

Nem vagyok már senki.

Hosszú tél van. Talán a leghosszabb.

Fázom is, de nem foglalkozom vele.

Nem érdekel, hogy fázom, nincs hol felmelegedjek.

Nincs, ki meleget ad, ki ételt ad.

Nincs már senkim, megbékéltem vele.

Örök magányra vagyon kárhoztatva

Ezen a hosszú, örök télen.

Egyedül a hóban, fagyban.

Így érzem most magam én.

Egyedül, lassan a hó betemet.

Betemeti selymes bőröm,

Betemeti forró vágytól izzott testem.

Nem fog keresni senki.

A hóban találom meg otthonom.

Elfogadom sorsom.

Örökre eltűnök.