Mániás epizódban ti is ezt érzitek?

Még nem biztos a diagnózis, viszont leírom, mit tapasztaltam.

Az érzés, hogy bármit megtehetek, hirtelen karizmatikus leszek, és domináns, nem arról van szó, hogy lenéznék bárkit is, hanem úgy érzem, hogy bármit megtehetnék vele. Mindig ott van az az érzés a háttérben, hogy “miért ne?” Öljük meg? Miért ne? De ezt nem én gondolom, pontosabban nincsenek ilyen gondolataim normál állapotban, és ez nagyon félelmetes. Amióta járok terápiára (borderline) azóta átmegy egy szűrőrendszeren mindez.

Igazából ebben a “miért ne” érzésben van valamiféle hidegvérűség, ami miatt felvetődött nálam a szociopátia, de sokszor összefüggésben van azzal is, hogy veszélybe sodorhatom magam és masokat is, mintha elveszíteném a realitással a kapcsolatot- egyszer élünk elven.

Volt egy nagyon depresszív fázisom, amikor minden frusztrált, le voltam lassulva, nem ment a beszéd sem, holott amikor mániás vagyok (feltéve ha az vagyok), akkor pörgök, nem alszok, nyugtalan vagyok, nem takarítok, téveszméim vannak. De sokszor mintha kevert fázis lenne.

A lényeg, hogy tudom magam kontrollálni most már, és remélem hogy mindez a borderline volt, és kezelni tudom, igyekszek normális életmódot élni. Egyébként nem látni meg rajtam, hogy bármi bajom lenne, sőt.

Viszont még mindig tapasztalok fura fázisokat, mondjuk hypomániát, amikor nem alszok, pörgök, mindenben benne vagyok, “buli van”, utána meg nem megyek egy hétig sehová, mert pánikrohamom van és szorongok.

Mit gondoltok?